A színészek, mennyire rendelkeznek saját személyiséggel, ill. stílussal, mennyire játszák meg magukat privát életben, hétköznapi helyzetekben?

Miért játszanák meg magukat privát életben? A színészkedés egy munka, az a lényege, hogy eljátsz egy szerepet, attól te olyan vagy, amilyen.

Ez elég fura kérdés.

Egyáltalán nem hülye kérdés!

Jómagam filmes és tévés területen dolgozom, elég sok színésszel volt, van kapcsolatom. Az tény, valóban sok ember játssza meg magát, pedig nem színész, ám a színészekre azt mondanám, közülük egyesek ezt még magasabb szinten képesek hozni. Némelyik színész egyszerűen folyamatosan szerepet játszik a normál életben a kamerák nélküli időben is, legtöbbjük pozőr. Nem lehet kiismerni őket, mikor mondanak igazat, mikor nem. A filmes szakma már eleve tele van olyan emberekkel, akik bort isznak, vizet prédikálnak. Szemedbe mondanak valamit, hátad mögött pedig egy másik verziót. Ennyi áskálódó embert még nem láttam más szakmai területen, mint a filmes vagy színházi világban!

A színészekre nagyon jellemző mániákus depresszió, amikor a végletekben van a hangulatuk. Hol a világ legfelpörgöttebb jókedélyű emberei, hol olyan mély depresszióba zuhannak, hogy élni is alig akarnak, semmi nem jó, semmi nem érdekli őket.

Hozzá kell tennem, nem csupán a színészek ilyenek, hanem a kamera előtti szereplésfüggők javarésze. A legirritálóbbak az önjelölt celebek, főként a sehonnai akárkik! Mintha az összes falubolondja pályázna manapság a király bolondja szerepére!

Miért érdemes mégis ebben a szakmában dolgozni? Mert akadnak kincsek, valódi tehetségek, egyéniségek, igazi színjátékot, valódi tudást közvetítő személyek. Velük kiemelkedően jó együtt dolgozni!