Aki még 35-40 évesen is itt tart az valószínű örökké ilyen marad?

10

Fogalmad sincsen semmiről... Sokan vagytok, ne félj!

További szép napokat!

#10: nem vagyok tanàr. Eddig 2:0 ide

Persze Ti mindig csak a tanítási szünetekkel jöttök, holott aki tanár, az

1. Nem veheti ki év közben a szabadságot

2. Már most is dolgozik nagyrészt szünetben

Ellenben ha adott héten pl. gólyatábor van, és 7 napot dolgozik extra bér nélkül, azt sosem hozzátok szóba.

De még egyszer: lehet kritizálni a tanárokat, amiért tüntetnek. Amiért primitív a válaszod, az az, hogy gúnyszavakat használsz, mint egy óvodás.

Ja, egyébként mintha elfelejtett volna a kukások sztrájkját...

És amúgy egyedül Te neveztél bárkit tanulatlan senkinek.

De egyostoba fasz vagy kedves tízes, hát nemrég sztrájkoltak a kukások (legalább is az FKF munkásai Budapesten). Pár napig tartott, aztán megállapodtak velük, mert az, hogy rárohad a szemét a lakosságra, az pár nap alatt látszik, és népegészségügyi kockázat, az meg, hogy a következő generáció is olyan ostoba szar lesz, mint te, annak meg csak 10 év múlva isszuk meg a levét. Az átlag hülye meg addig nem lát el, az átlag hülye a következő fizetésig tud - jó esetben - tervezni.

Egyébként kérdező, a kérdésben feltárt ember nem fog változni, amíg nem kényszerül rá. De így is jobban él, mint a legtöbb átlagember. Én mediánbért keresek, albérletben élek, semmi pénzem nem marad hó végére, pedig nincs olyan szenvedélyem, ami pénzbe kerülne (nem dohányzok, nem iszok, nincs költséges hobbim), nem is vezetek, nem, hogy megbüntessenek közúti szabálytalanságért. Neki van pénze benzinre, kötelező biztosításra, meg büntetésre.

De részemről kedves egészségére, ha így akar élni, és boldog így, akkor jó neki. Egyetlen problémám van a kérdésben vázolt emberrel, a vezetés közbeni mobilozás a közlekedés többi résztvevőjét is veszélyezteti, erről le kellene szokni. De a többi dologgal, a biztiöv hiányával, a szerencsejátékkal csak magának árt, legyen szabad neki. Nem valószínű, hogy fog változni.

Nem lehetetlen, de sajnos azért az a ritkább, hogy valaki egész életében valamilyen és aztán egyszer csak hirtelen hatalmas változás történik. Sokkal inkább jellemző, hogy az ember a szülői házból magával hozott rossz minták alapján építi fel a saját életét, amit a saját hibái képesek tovább rontani. Általában minél hosszabb távon él valaki rossz megszokások, beidegződések szerint és hibás megküzdési stratégiák alkalmazásával, annál nehezebbé válik ezeken változtatnia, még akkor is, ha egy idő után felismeri, hogy nem jó neki, amit és ahogyan csinál. Sokan meg még csak nem is látják be a valós problémáikat, hanem próbálják maguk elől is leplezni, letagadni, felmenteni magukat.

Viszont soha ne mondd, hogy soha. Felnőtt korban is változhat az ember. Szinte bármilyen életkorban jöhet egy felismerés, ami ráébreszti, hogy változtatnia kell és kellő akaraterővel, kitartással és ésszel akár sikerülhet is. Csak elég ritka.