A 30 éves kor tényleg egy "nagy lépcsőfok", egy amolyan "következő szint" életünkben?

A 30-as éveimet nem éreztem és érzem soknak, de jövőre 40 leszek és ez viszont már sok ez már vízválasztó számomra...

rippsz roppsz 50 leszek majd lassan kampó

7 éves fordulópontokban jobban hiszek, te is inkább azt keresd miben tudsz jobban hinni, ha neked speciel 30-nál nem változott semmi akkor ne is kutasd hogy miért nem. Nálam 28-nál konkrétan eltört valami és nem is vettem észre, utólag belegondolva borzalmas. Ugyanazt erőltettem mint 21-től 28-ig és egyre kevesbé működött. 31-33 körül omlott össze teljesen a rendszer és 35-re azaz mostanra sikerült talpra állni belőle. Mostanában érzem azt is hogy valami egészen más kezdődött. Szóval, ebben, a 30-as csak egy érdekes epizód, egy kerek szám, egy na, ilyen is volt.

Nem igazán emlékszem mit csináltam aznap, és hasonlók. Az biztos, hogy elég mélyen voltam abban az időszakban, leginkább a 28 éves koromban "átaludt" fordulat miatt. Ami ezután következett, az viszont minden addigit alulmúlt, szóval sajnos tényleg semmi emlékezetes nincs abban hogy voltam 30 éves is.

A számtól sem ijedtem meg, a 25 számomra sokkal ijesztőbb. Pont egy negyede egy nagyon hosszúnak mondott életnek.

Sajnos a 30. év az amikor már mérleget szoktak vonni az emberek a kortársaikhoz viszonyítva, hogy ki és mit ért el eddig és hol tart az életében.

Amikor elmegy a legközelebbi osztálytalálkozóra, ott is minden erről szól, hogy kinek mekkora családja, van, mekkora lakása vagy háza, hány autója és hová jártak nyaralni.

30 évesen már nem lehet másokra kenni, ha valaki semmit sem ért el.

Azután pár év és jön a negyven...és kezd felgyorsulni az idő.

15

2 x 30 is sokunknak a föld alatt.

Amilyen egészségi állapotban most vagyok és pláne az összes általam ismert felmenő volt 50 éves korára, kb az 50-et se akarom megélni.

17

Mire gondolsz pontosan? És miért ítélkezel látatlanban? ;)