Hogy és miért alakul ki, ha valaki az étellel fejezi ki a szeretetét?

Barátom anyukája ilyen. Nagyon idegesítő ez számomra. Érdekel, milyen okból alakulhat ki.

Amúgy nem is főz annyi különböző ételt, tehát nem kísérletezik, a jól bevált tíz receptjét váltogatja. Azt viszont tömi az emberbe. Nyilván nem úgy, hogy erőszakkal, de érzelmi zsarolással igen.

Eleve így kezdtük az ismerkedést, aikor először átmentem hozzájuk, elment boltba és megkérte a barátomat, hogy kérdezzen meg, miből mit szeretek, pl milyen édesség, milyen felvágott, milyen zöldség, stb. Majd tőlem is megkérdezte, miket szoktam enni és felírta egy lapra. Mindig ő szed mindenkinek, ami azért hülyeség, mert az ember tudja, mennyit akar megenni, na de ő ezt azért csinálja, hogy ő döntse el, mennyit eszik az adott ember. Hiába mondom, hogy elég, olyankor rászed még egy nagy kanállal. Ha megettem, azt mondja, szedjek még, és ha nem kérem, folyton azt kérdezgeti, hogy biztos, biztos? Frankón nem hiszi el, hogy nem kérek. Azt hiszi, hogy csak nem merek szedni, ami megint csak hülyeség, hiszen ha előttem van a kaja, akkor eszem belőle amennyit akarok, hiszen vendégségbe hívtak, elegendő kaját csináltak feltételezem. Nagyon nehezen fogja fel, ha nem kérek többet. Utána persze jön a kötelező desszert kínálás is. Egyszer délután 4kor mentem át, én dél körül ebédelek, este vacsizom, tehát 4-kor nem voltam éhes. Még a cipőmet sem vettem le, de már mondta, hogy mi a kaja és ilyen számonkérő hangsúllyal kérdezte, hogy: “Miért nem? Ettél?! Szomorú vagyok.” És elballagott. Egyszer sikerült olyan ételt csinálnia, amit nem szeretek, de mondtam, hogy a többiből szívesen eszem. Nem vagyok ugyanis olyan, aki elvárja, hogy minden az ő ízlésére legyen szabva. Sértődötten kérdezte, hogy ok akkor mit szeretsz, mit eszel meg? Két alkalom volt, amikor kiakadt azon, hogy nem szeretek egy-egy bizonyos ételt.

Annyira ideges lettem a múltkor ettől a tukmálástól, hogy mérgemben azt mondtam, hogy annyit ettem, hogy mindjárt idehányok :D Lehet nem voltam a legkedvesebb, ez látszott a család fején, de így legalább elfogadták, hogy csak egy tányérral ettem.