Gyakran érzitek szükségét hogy megőrizzétek az energiàtokat màsoktól? Mit tesztek ilyenkor?

"Nekem vannak olyan napjaim, ritkán akár heteim amikor nem akarok senkivel sem találkozni, beszélgetni, kommunikálni."

Nekem ezek általában akkor jönnek elő, amikor van valami lelki/testi bajom. Lehangolt vagyok, problémáim vannak. Tudom, hogy valószínűleg jót tenne ilyenkor mások társasága, mégis elzárkózom és egyedül vagyok.

Plusz ismerem magam, nagyon lehúzó, energiavámpír panaszkodó tudok lenni így inkább igyekszem megkímélni a másik felet magamtól.

Megesik, méghozzá elég sokszor..

Munkahelyen van pár nő, akikkel amennyire csak tehetem minimalizálom a kommunikációt, mert panaszkodáson, kétszínűsködésen, mások szidásán, kibeszélésén kívül nem igazán csinálnak mást. Nekem meg eléggé megterhelő ezt hallgatni, szóval tartom a pár lépés távot.

Régen a (mára már volt) edzőm is hasonló volt, csak benne nyíltabban volt jelen a nagy mennyiségű rosszindulat.

Valamint, időnként nekem is el kell vonulnom. Ismerem annyira magam, hogy tudom, amikor extrém fáradt, kimerült vagyok, nagyon nem jó mások közelében lennem, mert olyankor nyers vagyok, nincs erőm, se türelmem másokkal foglalkozni. Szerencsére kevésszer fordul elő ilyen állapot, de olyankor tényleg nagyon magamba fordulok, ha van körülöttem valaki, olyan szinten nincs kedvem emberi interakciókhoz.