Miért mondják, hogy ne szóljak vissza, ha nekem valaki beszólt? Miért gondolják, hogy a szócsata vége feltétlenül fizikai inzultusba torkollik?

Mert egyszer valaki majd szájbacs.sz érte, azért - és jó esetben nem a kést kapja elő.

Meg könyörgöm, minek süllyedjek le a szintjére? Annál többnek tartom magam. Szóljon be, kap egy lenéző pillantást, aztán ennyi.

Ez az eset is csak egy szóváltással indult, az áldozat pedig sportoló volt:

[link]

Egy mikrobusz haladt Budapesten az Andrássy úton a Hősök tere felől a belváros felé. A sofőr nem nagyon ismerhette a járást errefelé, mert folyamatosan balra indexelt, arra akart kanyarodni, amit ezen a szakaszon jó hosszan nem lehet. Leste is az utcákat, és elég lassan haladt a belső sávban. Mögötte egy batár-nagy fekete BMW sötétített üvegekkel nagyon hamar megunta a lassú tempót, és huzamos dudálással próbálta a furgont jobb belátásra bírni. A sokadik dudaszóra kinyúlt egy kéz a mikrobuszból és jól bemutatott a bömbinek. Erre a BMW kutya gyorsan megelőzte, keresztben eléállt, és kiugrált belőle négy tipikusan nagy darab kopasz nem napon barnult. Az egyik a furgonhoz lépett, feltépte a sofőr ajtaját, majd hanyatt bukfencezett. A sofőr a szép rúgás után ki is szállt, és sebtében megverte a többi hármat is. A mutatvány elég nagy népszerűségre tett szert az Andrássy út közönsége körében. Az rendezvény fénypontjaként egy szakadt kanárisárga kiskocsiból kikiabált egy pasas a levitézlett „gengsztereknek”:

– Látod, csávókám? Ezért kellett volna megtanulnod olvasni! A mikrobusz oldalára ugyanis ez volt írva jó nagy betűkkel: Fehérorosz Karateválogatott. A válogatott ki se szállt, csak röhögött a kocsiban. A sofőr intézte az egészet...

Esetleg enyhébben, tompábban szólj vissza, groteszk humort bevezeteve, pl.: "Köszönöm a bóko!".

Vagy:

"A véleményed téged jellemez".