Előfordult már veletek, hogy nagyon küzdöttetek egy képzésért majd mire odajutottatok a körülmények miatt elvesztettétek a motivációtokat és arra gondoltatok, hogy jobb lenne hagyni az egészet? Mit döntöttetek végül?

Voltam így: érdekelt a talpreflexológia, elmentem egy képzésre. Párban dolgoztunk, a gyakszis társam sem volt szimpi. Amikor a vége felé jártunk a képzéssel, kezdtem rájönni, hogy én full intro vagyok, így ebből a végén nem lesz vállalkozás-építés. A vizsga gagyi volt, de lett papír.

Sajnos azóta sem használom a megtanultakat.

Jártam hasonló cipőben. Jelentkeztem egy főiskolai képzésre, aminek kezdetben minden percét imádtam. Aztán kaptam egy borzalmas csoportvezetőt, aki folyamatosan azt éreztette velem, hogy a többiekhez képest semmi vagyok. Tepertem, amennyire csak tudtam, és a saját képességeimhez képest rengeteget is fejlődtem. Neki ez se felelt meg. A dolog már odáig fajult, hogy lelkileg kezdtem teljesen kikészülni.

Világ életemben jó tanuló voltam, a legtöbb tárgyamat ötössel vagy négyessel zártam. Itt pedig szó szerint vért izzadtam a hármasért. Sose voltam elég. Tényleg nagyon megviselt.

Amikor a szigorlatomat kettessel zártam az ő tárgyaiból, nagyon elkeseredtem, és komolyan fel akartam adni az egészet. Ugyanakkor álmaim állásáról volt szó, és a többi részét tényleg élveztem. De nem voltam benne biztos, hogy megéri-e ez a szenvedés...

Végül egy teljesen banális dolog segített átlendülni a dolgokon, és új erőre kaptam. Rájöttem, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy egy ilyen ember tönkretegye a jövőmet. Akkor is lediplomázok elsőre, ha beledöglök is :D A többi tanárom, a családom, a barátaim, ráadásul még a gyakorlati helyem is mellettem állt. Végül meg is szereztem a diplomámat, és négyes érdemjeggyel zártam le a tanulmányaimat. Legszívesebben az orra alá dugtam volna a diplomámat, hogy nesze, tessék, megcsináltam :D De nem akartam lealacsonyodni az ő szintjére.

Velem is volt már ilyen, bár nem olyan "drasztikus". Telefonon lebeszéltem mindent egy fizetős tanfolyammal kapcsolatban, csak vizsgázni kellett volna bemenni később, már kiküldték postán a tananyagot is, de az utolsó pillanatban rájöttem, hogy ez nekem nem fog sikerülni (szakítás, eleve meglévő mentális bajok milliója...).

Nem bántam meg, hogy nem dobtam ki feleslegesen az ablakon egy rakás pénzt...

Én is ebben vagyok. Érettségi előtt-közben és után volt egy nagyon komoly mélypont az életemben és talán ha akkor minden ment volna a szokásos mederben, akkor kiseggeltem volna valami használható diplomát, de ahogy sorozatban hidegzuhanyként értek az élet szarságai, úgy vesztettem el mindenben az ambíciómat és motivációmat.

Míg más bulizik, csajozik, stb. a 20-as éveiben, én annyira gyűlöltem az elém dobott munkákat, hogy foggal-körömmel ragaszkodtam a kis megkeresett pénzemhez, így még jobban kiégtem - nem mintha az segített volna, ha szórtam volna a kis pénzemet, meg sosem tudtam azonosulni az emberek 99%-ával.

Mostanra ott tartok, hogy ha valaki hozzám vágna egy lottó ötöst is talán hónapok, évek terápiája kéne (de akkor meg tudnám fizetni miből), hogy egyáltalán rájöjjek, hogy mit szeretnék csinálni, mi tesz boldoggá csak kicsit is. Meg ugye akkor már nem lenne lényeg, hogy profitot is termeljek azzal az adott tevékenységgel, pláne megéljek belőle.

#9: Akkor nagy szerencséd volt és ők meg jó amatőrök lehettek. Manapság már olyan "maffia" épült az oktatási rendszer köré, hogy semmilyen olyan tudáshoz, tananyaghoz nem férsz hozzá, amivel pénzt is tudsz keresni. Ízelítőt, kivonatot meg ilyen zanzásított "nesze semmi fogd meg jól" dolgokat kapsz, de a tényleges, mély tudásért, ami miatt fel is vesznek valahova és FIZETÉST is kapsz, na azt csak ezernyi paywall mögül éred el.

Meg persze aláíratnak veled olyan nyilatkozatokat, hogy faktoring cégek akár 5-10-20 év múlva is utolérnek a tanfolyam, tananyag, stb. díjáért...