Néha arra jövök rá hogy szomorú vagyok és sírni kezdek?
23 éves fiú vagyok és valamiért egyáltalán nem boldog. Gyakran gondolkodom azon hogy miért, de tényleg nem tudok rájönni. Kicsit szégyellem hogy este néha sírok ezen, ezért halkan teszem. Olyan üresnek érzem magam sokszor, azt szeretném ha az emberek semmibe vennének, mert távol áll tőlem ez a szeretet érzése gyerekkoromtól. Viszont tudom hogy ez nem normális, és nem tudok mit tenni ez ellen. Próbálom erősnek mutatni magam másoknak, de mások is észreveszik hogy szomorú az
arcom. Egyszerűen sosem vagyok képes őszintén nevetni, megjátszani viszont igen. Ordítanék a segítségért, de már tényleg nehéz lenne egyáltalán elmondanom ezt bárkinek is. Mit tegyek ez ellen? Van hobbim, szeret a családom egy része, macskás vagyok és van macskánk, de belül úgy érzem mintha ragadna rám a sok negatív gondolat és lehúz a mélybe.
válasza:Rohadt jó haverok lehetnénk, imádom az ilyen csoda bogarakat...kivéve talán a sírós részt, de a többi tetszik
🤔😏😂 🤔😏😂 🤔😏😂 🤔😏😂
Egyébként ha ezeket a dolgokat el mondod egy szak embernek, valószínűleg tud segíteni a depressziódon. Fontos lenne mihamarabb felkeresni egy orvost.
Sok sikert haver, és ne feledd az élet mese szép is lehet!
válasza:Ezzel nem vagy egyedül. Mindenkinek van olyan pillanata, amikor akár ok nélkül szomorúságot és ürességet érez. Ez teljesen rendben van.
Fiatal vagy és egészséges. Ez éppen elég ok arra, hogy boldog legyél. Bármit kezdhetsz az életeddel és bármi lehet belőled. Csak azokra koncentrálj, akik szeretnek téged. A többit szard le.
2: Több éves problémámról beszélek, ez nem pillanatnyi állapot nálam.
1: A sírás nem túl gyakori azért.
válasza: válasza:Semmi baj nincs a sírással, ne szégyelld.
Én utcán is simán sírok, ha rám jön - shit happens. Az emberek alig harmada vet rám egy pillantást ilyenkor. Senkit nem érdekel az ilyesmi - nemhogy még azon gondolkozzanak, hogy ez most ciki e vagy nem - higgy nekem.
Meg kell találnod az anhedóniád okát (így nevezik az örömre való képtelenséget) ez az egyetlen megoldás. Ha valóban konszolidált életed van, akkor meglehet, hogy egész egyszerűen csak mégvalami hiányzik belőle. A szeretet elutasítása/láthatatlanság utáni vágy pedig szintén simán fakadhat a boldogtalanságod miatt érzett szégyenérzetedből - ami mégegyszer mondom: nem jogos. Tudom, hogy a sok optimista mócsing szerint mindenki negatív, aki beismeri bármilyen fájdalom létezését, de ne keserítsd magad az irreális világszemléletükkel. Az élet jó is meg rossz is, és neked most éppen inkább rossz. Pont.
Fordulj szakemberhez, ha magadtól nem tudsz rájönni, miért. Ne pazarold az életedet bújkálással, mert a leírásod alapján boldogtalanság nélkül határozottan jó lehetne.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!