Mindene megvan, mégis folyton panaszkodik? Ki érti ezt?

Van egy lány barátom, akivel pár hónapja kezdtem el igazán jóban lenni. Azt kell róla tudni, hogy 26 éves, nem rég költözött haza külföldről, ugyanis kint végezte el az egyetemet, Budapesten van saját lakása, rengeteg félretett pénze (jelenleg nem is dolgozik, mert nincs rászorulva). Az utóbbi 1 hónap neki csak a pihenésről, bulizásról, fesztiválozásról és nyaralásról szólt. Nagyon népszerű lány, rengeteg barátja van, nem telik el úgy 2 nap, hogy valaki ne menne át hozzá, akár csoportosan, akár 1-1 ember csak úgy. Minden hétvégén bulizik, külföldre jár ki fesztiválozni, mindennap kaját rendel/éttermezik és még lehetne sorolni igencsak hosszasan. Mindezek mellett nagyon szép, az alakja, valamint az arca is bőven átlagon felüli. Kívülről nézve kb tökéletes az élete, semmire nincs gondja, más csak álmodni mer ilyen életszínvonalról. Ennek ellenére rengeteget panaszkodik, kb semmivel sincs megelégedve, ha valamit csinálni kell és nem szórakoztató, akkor depressziózik, maga alatt van, utál mindent, a legapróbb kellemetlenséget sem bírja elviselni. Biztosra veszem, hogy lelkileg nagyon ramaty állapotban van szegény, viszont erre látszólag semmi oka nem kéne legyen, mert mindene megvan ráadásul ilyen fiatalon. Szeretnék neki segíteni, csak nem tudom hogyan, mert nem mondja meg, hogy milyen lelki sebei vannak, amik ilyen szinten kihatnak a mindennapjaira. Valamilyen gyerekkori trauma lehet a dolog hátterében? Állítása szerint nem boldog.

Tud esetleg valaki tanácsot adni, esetleg van bármi tapasztalata hasonló esettel?