Idősebb korosztály képviselői, miért olyan nagy baj a fiatalok magány szeretete?

Mert régen nem volt az embernek arra lehetősége, hogy folyton elérhető legyen vagy folyton elérhessen mindent vagy mindenkit.

Így kialakult ez nála, de nem csak az időseknél volt ez így. Nálunk is végetért a tanítás és simán előfordult, hogy egy kis csapatban mentél haza a suliból, ahol folyamatosan morzsolódtak le az emebrek. Hülyeség lett volna az, hogy eg busszal megyünk és mind csendben ülünk és bámuljuk egymást zavartan, mert így regenerálódunk. Most már van erre oka az embernek, mert ezt-azt "elintézne" mobilon és ezt én is simán észreveszem, hogy a megállóban a munkatársak már szinte beleesnek a mobil képernyőjébe.

De ott ahol az ember 20-30 évet még a mobilok ilyen intenzítású használata előtt leélt, az igenis furcsálni fogja, hogy a mai világban az emebrek annak ellenére, hogy barátok közt ülnek, ennyire elmerülnek a saját kis virtuális világukban, pedig régen ez másképp volt.

Szerintem a fiatalok most egy őszintébb generáció. Már nem rejtegetik, ami nem tetszik nekik és az erőltetett jópofizás, kötelező üres kommunikáció "csak mert illik beszélgetni a szomszéddal", meg a túlerőltetett, kényszer szocializáció napi több órában olyanokkal, akiket a hátuk közepére sem kívánnak, ez már nem hiányzik nekik.

Én 47 éves vagyok, nem éppen tini, de én is így érzek. Főleg egy- egy munkanap után, legszívesebben elbújnék egy csendes odúba, ahol pár óráig nem talál meg senki és kiheverhetem a többiek napi fárasztásait és a nyüzsgéseit, amitől zsong a fejem. Buszon sem igénylem hogy valami büdös jóember mellém telepedjen és ne adj isten még el akarja mesélni az élettörténetét. Mert minek? Csak arra vágyom, hogy végre otthon legyek és összekanalazzam magam, aztán picit azzal foglalkozzak, ami tényleg érdekel. Bár munkában elzsibbasztott aggyal ez sem egyszerű.

Az idősek nem értem, miért nem a maguk korosztályából cuppanak rá valaki olyanra, aki szintén ráér és lenne közös téma is. Bár félreértés ne essék, kedvelem őket. Megértem, ha beszélgetne, de nincs sok türelmem, fent említett okokból. Túlterhel a kényszeres szocializáció.

A redőnyöm a negyediken van, a kutyát nem érdekli mikor van lehúzva. Nyáron kb folyamatosan, sajnos így is nagy a hőség. Engem sem érdekel más redőnye.