Hogy tapasztaljátok? Akinek a szülei munkamániások, kikapcsolódni képtelenek, ők felnőtt korukban olyanok lesznek mint a szüleik vagy pont az ellentétük?

Pl.

faterom nem igazán foglalkozott velem,azt éreztette velem,hogy csalódás vagyok neki stb.

(Hosszú lenne leírni)

A lényeg,hogy én teljesen másképp állok a gyerekeimhez, úgy gondolom ha mást,nem is azt megtanultam apától,milyen ne legyek apaként.

Ráadásul azóta rendeződött a kapcsolatunk amióta nagyszülő lett,én azt látom,hogy imádja az unokáit és ezt látva másképp tekintek rá.

Szóval szerintem hozzá állás kérdése,vagy,hogy a gyerek milyennek látja a szülei életvitelét. (taszítónak vagy követendő példaként)