Gondoltátok már hogy jobb lett volna ha meg sem születettek?

Ajjaj, - de még hányszor! Tele van a középső lábam azzal, amit ma a legtöbb ember "életnek" becézget!

Ezzel együtt gratulálok - a Születésnapod megéléséhez!

Forditva kell gondolkozni. Kaptal eselyt az eletbe is azt csinalsz amit akarsz. Tehat tanulhatsz el is züllhetsz dolgozhatsz is es lehetsz bunozo is.

Aztan 80 ev mulva game over. Es lehet vissza se kapod soha az esélyt hogy itt lehetsz.

Addog meg ugy töltöd el ahogy akarod.

Ugy kell élni hogy "egyszer elunk" addog kb bakancslistaszeruen, amit tudsz élj meg mert nem jon vissza.

Igen, minden nap gondolok erre. Nem gondolom, hogy esélynek kellene nevezni a születést, mivel amíg nem léteztem, teljesen jól "elvoltam" a nemlétben, ezért az a bizonyos esély nem esély, hanem inkább kényszer. Az esélyt vissza lehet utasítani. (Inkább a már létező, árvaházban tengődő gyerekeknek kéne esély a normális életre.)

Az is gyakran megfordul a fejemben, hogy milyen durva, hogy egy pár perces aktus elég ahhoz, hogy két ember egy új tudatos lényt hozzon létre, akinek aztán el kell viselnie a világ minden borzalmát - és főleg a saját elméje, gondolatai, kételyei által okozott borzalmakat (pl. mentális betegségeket), miközben nem is kérte, hogy ez így legyen.

Igen, pedig nincs rossz életem és nem vagyok depressziós. De annyi szívás van az életben, annyi rosszindulattal találkoztam már, hogy az elkesedítő. Olyan nehéz bàrmit is elérni, pl saját lakáshoz jutni. Én vezetek naplót a pozitív dolgokról, amik történtek velem, az mindig megvigasztal.

De nem értek egyet azzal, aki erőltrti mindenkire, hogy gyereket vállaljon ilyen világra. Én nem látom olyan optimistán az életet, ha nsm jó helyre születik az ember, kb lehetetlen kitörni,