Ez kapuzárási pánik, vagy jogosan érzem ezt? Mit tennél?
Érettségi után egyből mentem egyetemre, amit egyáltalán nem tudtam kiélvezni. Volt egy bántalmazó kapcsolatom, ami minden szociális eseménytől megfosztott, csak a tanulás maradt, bár azt szerettem, de ebben is lehúzott az akkori párom. Egyetem után szakítás, és belevetettem magam a munka világába, jöttek a sikerek, előléptetések, lakáshitel, kb úgy kezdtem el élni 22 éves frissdiplomásként, mint egy 40-es ember, kicsit koravén voltam/vagyok.
Most 28 éves vagyok, van már tartós kapcsolatom, előre kéne lépni az életben, azonban én legszívesebben mindent újrakezdenék. Szeretném újra élni az egyetemi éveimet egy másik szakon. Szeretnék újra nappali tagozatos diák lenni, elmenni - először - egy gólyatáborba, egyetemi bálokba, egyetemi bulikba, kapcsolatot építeni, barátkozni, ismerkedni. Nagyon frusztrál, hogy lett volna lehetőségem ezekre, mégsem éltem vele. Ez az érzés odáig fajult, hogy most kb mindent eldobva valószínűleg bele is fogok vágni, bár nem kellene. Azért nem, mert nappali mellett a meglévő karrieremet építeni, és a párkapcsolatomat ápolni lehetetlen. Legalább egy, de inkább kettő rá fog menni, ha én újra egyetemistát fogok játszani. A családalapítás gondolata is itt lebeg a fejem fölött, és így is 32 évesen végeznék csúszás nélkül, de ha még a kapcsolatom is rámegy, akkor végképp elszáll az esélye, hogy fiatal szülő lehessek. Azonban a mostani korom már tényleg az a kor, hogy most vagy soha. Most még épphogy beleférek abba a korba, hogy hülyegyerek egyetemista legyek.
Jogosan érzek, vagy ez kapuzárási pánik? Te mit tennél a helyemben? Belevágnál?
(ha ez bármit számít, férfi vagyok)
válasza: válasza:Nem. "Öreg" vagy már hülyegyerek egyetemistának. Gólyatáborban, egyetemi bulikon ha talápsz is társaságot, röhögni fognak rajtad a hátad mögött. Szóval ezekért nem éri meg.
Ha az álomszakodat akarod tanulni, az az egyetlen elfogadható érv. Bár akkor is mérlegelni kéne, hogy mennyire éri ez meg valójában.
Lehet neked nem tűnik úgy, de 4 év az emberi életből borzasztóan sok idő arra, hogy elvesztegesd. És soha nem kapod vissza.
válasza:Mióta álom az, hogy valaki hülyegyerek legyen?
Mert a csajozást megértem, de a többi felesleges.
Csajozás és tanulás ezerrel.
Ennek van értelme...
A hülyegyerek nagy idézőjel.
Az álomszakomból már van diplomám. Egyetemen eltöltött 4 év az időnek az elvesztegetése lenne? Egy új szakot mindenképp akarok végezni, karrier és egyéb okokból is. Csak most részt is szeretnék venni az egyetemi életben. Tényleg késő ez 28 évesen?
válasza:Igen, tényleg késő.
A tanulás része ok, a többi viszont nem az.
válasza: válasza:Szerintem nem késő, de óva intelek attól, hogy mindent eldobj. Alapvetően nem a kor határozza meg, hogy kinek mikor hol kell tartania és ki mihez érett már. Ha te ezekre a dolgokra vágysz, az azt jelenti, hogy még nem vagy lélekben ott, ahol elvileg "kéne", viszont tisztában vagy vele, hogy mások a te korodban már itt meg ott tartanak, és ez feszültséget kelt benned. Abból, ahogy megfogalmaztad a problémát, úgy veszem le, hogy a kapcsolat komolyra fordítását, a családalapítást egyfajta társadalmi- és magaddal szembeni elvárásként látod (persze ettől függetlenül lehet, hogy te magad is szeretnéd ezeket megvalósítani).
Minden, amit érzel, teljesen elfogadható, de nekem úgy tűnik, mintha picit túlaggódnád és túlzottan meg akarnál felelni a társadalmi elvárásoknak, miszerint az élet szokványos forgatókönyvét kell élni.
Én ugyanilyen helyzetben voltam. Most 28 vagyok én is, és 24 évesen kezdtem az egyetemet, igaz, levelezőn, de nekem ez lesz az első diplomám. Életem legjobb döntése volt, hogy beiratkoztam, hiszen úgy érzem, anno én is elvesztegettem a fiatal éveimet. Bennem is évekig volt egy szorongás, amikor figyeltem, hogy mások mennyivel előrébb tartanak már az életben hozzám képest. Aztán - pont az egyetemen szerzett tapasztalatok, önmagam megismerésének hatására - feltettem magamnak a kérdést: Tényleg vágyom azokra a dolgokra, amik másoknak megvannak, vagy csak azt hiszem, hogy vágyom rá, mert az emberek általában ilyen dolgokra szoktak vágyni? (pl. legyen házastársam, gyermekem, lakásom stb.) Rájöttem, hogy számomra önmagam megvalósítása sokkal fontosabb (legalábbis jelenleg), és amíg ez nincs meg, nem valószínű, hogy valaha is boldog leszek. Azóta vagyok boldog, mióta elengedtem ezeket az elvárásokat. Nem úgy élek, ahogy mások szerint kellene, hanem ahogy én jónak érzem (természetesen figyelve arra, hogy másoknak ne ártsak ezzel). Ha ezen a szakon végzek, tervezek még tovább is tanulni, mert úgy érzem, a tanulásban megtaláltam, ami nekem örömet okoz. Ha emiatt valaki hülyének tart, tegye, semmi közöm hozzá.
Ha szeretnél, írhatsz privátot, mert - ahogy írtam -, én is keresztülmentem ezen. De ha nem írsz, akkor csak egyet tudok tanácsolni: Élj magadért és ne másokért, mert csak te leszel saját magaddal egy életen át.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!