26 évesen lehet kapuzárási pánikom?

A kapuzárási pániknak az az alapja, hogy a férfi úgy érzi, hogy (általában) a család, munka stb. miatt kihozta a legtöbbet az életből és nincs hova mernni, örökre lekötődik és nincs kifejezett célja már az életben. Kétlem, hogy 26 évesen (ha intelligens vagy) ne látnád be, hogy még előtted az élet és a sok lehetőség. Miből gondolod, hogy kapuzárási pánikod van és nem csak kiélni akarod magad vagy kiégtél?

Valószínűbb a kapunyitási pánik, vagy a kiégés, de 0 információból még tippelni is nehéz. Miket tapasztalsz magadon?

Túl sokat instázol. Valami normális,rendszeres hobbi esetleg?

Hát, csináld azt amit akarsz, ha van rá lehetőséged.

Én is hasonlót érzek, csak én már 28 vagyok. Mennék, 2 évig csak a világot járnám, de a mocskos anyagiak. Meg hogy a most 18 évesek mindig azt mondják, hogy én már rég nem vagyok fiatal, hogy ez már a középkor kapuja... Meg állandóan a házassággal, családdal jönnek, én meg világgá futnék ennek a gondolatától is.

Én is úgy gondolom. Csak most érettségiztem pár éve, aztán egyetemen voltam, mire kijöttem, már majdnem 30 lettem. És borzalmas. Szinte az egész fiatalkorom a tanulással ment el. Nem utazgattam, nem szórakoztam, mert se pénzem, időm még annyi sem volt. Úgy érzem, mintha most kezdenék felszabadulni, de közben meg azt érzem, hogy vészesen közel a 40, ha ez a 10 év is így elrepült. És amikor azt látom, hogy a volt társaim is inkább a most 18 éves lányokat kedvelik, mert az frissebb hús, az az igazi fiatal, pörgős, akkor már 50-nek érzem magam.

Az a gond az utazással, hogy az elméd veled utazik, tehát bárhol unatkozni fogsz. Ha amúgy ott ahol éppen vagy, észre tudod venni az érdekes dolgokat, bárhova mész, érdekes lesz.