Nők, akiknek többet jelent az autózás, mint szimpla közlekedés, tapasztaltátok már, hogy a férfiak részéről az autós témákban veletek is megy a "farokméregetés"?

Én ezen néha egészen megdöbbenek, mert elég egyértelművé teszem mindig, hogy nem vagyok versenyző alkat, nem motivál, hogy lenyomjam a másikat bármiben is. Egyszerűen csak imádom a kihívásokat (kanyarok), és szeretem feszegetni a határaimat, szeretek fejlődni. Az autóm is kb a shitbox kategória, mert én ezt élem nagyon, amikor nem az autó számít, hanem a sofőr képességei. És akkor jönnek azzal, hogy miért nem veszek valami komolyabbat, miért elég nekem a kevés lóerő, meg dicsekednek az agyatlan száguldozásaikkal piroson át, mindent leszarva. Miközben én meg rettentően odafigyelek rá, hogy ha túlvállalnám magam, akkor abból rajtam kívül másnak még véletlenül se legyen baja. Sokszor tök kellemetlenül érzem magam, mert nem tudom eldönteni, hogy csak imponálni akarnak, vagy valóban farokméregetésről van szó. Volt anno olyan kollégám is, aki egy gyalogosokkal teli utcán akart beleugrasztani egy spontán versenybe. Persze, nem voltam rá hajlandó, de azok a tekintetek, amiket kaptunk... mert ő azért jól megmutatta egyedül is. Én meg rém cikinek éreztem.

Férfiak, ti is írhattok nyugodtan, ha van ilyesmi nőismerősötök. Szívesen hallanám a másik oldalt végre őszintén. :D Anonimitásban nem kell felvágni senki előtt. :)