Mindig azt kérdezik, hogy "boldog vagy?" így most én azt kérdezem, hogy "Szomorú vagy?"

Nem.

Nemsokára megyek aludni és ezt egy ágyban tehetem és tetővel a fejem fölött, azután, hogy megvacsorázhattam.

A vacsora előtt arra is volt lehetőségem, hogy reggelizhessek, ebédelhessek.

Tiszta vizet is fogyaszthattam a nap folyamán, sőt a tiszta vízből két kávét is tudtam készíteni.

Reggel meg is fürödtem, mert erre is volt lehetőségem.

A nap folyamán dolgozhattam, tehát az anyagiak miatt sem kell aggódni, tudom, hogy meg fogom tudni venni az élelmiszereket és be tudom fizetni a számlákat.

Egészségesen töltöttem el ezt a napot.

Egy rokonom vagy kedves ismerősöm sem halt meg.

Nem támadtak meg engem amíg lent voltam az utcán és itthon senki elöl sem kellett elbújnom hogy elkerüljek egy verést vagy valami rosszabbat.

A hab a tortán, hogy ugyanilyen napokat éltem meg az elmúlt időszakban.

Szóval nem, nem vagyok szomorú, mert nincs rá okom.

Igen. Plusz széjjelbsz az ideg, mert a felettünk levő lakasba beköltöztek és este 11kor gurgattak bőröndöt, csapkodtak, leejtettek, püföltek, bútort húzogattak, atrendeztek a szobát, aztán meg fel ala járkaltak, hadd recsegjen a parketta, meg bazi hangosan beszélgettek. Egyiküket sem lattam meg de hang alapjan be tudom azonosítani, annyira hallatszik.

Ez előtt kisgyerekes család volt ott, a gyerek folyton bömbölt torkaszakadtából, ők nem voltak ennyire hangosak, mint a mostaniak alap hangszíne. Ők alapjában kiabálnak vagy mi? Ilyen hangosan tényleg azt ballottam amikor anno a gyerek hisztizett.

Ja meg előttem lévőknél a parketta se recsegett ennyire, elkepzelni nem tudom mit csinálnak.

Ami miatt szomorú vagyok az a NULLA belegondolás, hogy masok is elnek mellettük, szerintem laza 10 emeletnyi ember őket hallgatja és ez mára a show, hogy valakik megjöttek.

Szomorú vagyok, mert olyan helyzetbe mentem bele, ami nekem nagyon kényelmetlen, csak hogy valakinek segíteni tudjak, felsoroltam min. 10 variációt amivel javíthatna, de mindegyikre talált kifogást, mert szenvedni akar, és panaszkodni.

Szóval innentől kezdve a kisujjamat nem fogom senkiért se mozdítani, mert nem segítséget akar, hanem panaszkodni, meg infót, amit arra használ fel hogy bizonyítsa magának meg a nagyvilágnak, hogy igenis neki a legsz@rabb és úgyse tudsz semmi olyat mondani, mert menthetetlen.

A kérdés kiírásának napján határozottan szomorú voltam, de olyan mélyen is mellé, hogy már nem is emlékszem, mikor volt utoljára annyira rossz minden. Azóta már jobb a helyzet, de még így sem mondanám magam boldognak. Sőt..

Igazából be(le)kerültem egy számomra teljesen új és idegen élethelyzetbe, környezetbe, csak idegen emberek mellé, és magányosnak, picit elveszettnek is érzem magam, még nem találom a helyem. Illetve nem kicsi kapunyitási pánik is van bennem, és ezek mellé túlterheltnek is érzem magam. A váltás is nagy, éles volt, és szinte csak kapkodom a fejem :c

(én is küldök mindenkinek, akinek szüksége van rá, egy virtuális ölelést)