Mennyire durva az utcán élni?

Foglalkoztam velük. Egyénenként változik, hogy ki hogy viseli, vagy mennyire tudja feldolgozni. Nagyban függ attól, hogy ki miért és milyen körülmények közül lett hajléktalan.

Általánosagban akik éltek valaha jobb, vagy normális körülmények között azok nehezebb viselik dolgokat. Valakinek addig is elég hánytatott élete volt az általában valamivel könnyebben, vagy már annyira rossz mentális állapotban van, hogy fel sem fogja igazán a dolgokat.

Sokan a körülmények hibáztatják és eleinte haragudnak a fél világra. Érdekesség, hogy sokszor nem azokban van nagyobb harag, akik igazságtalanság, vagy nagyobb részt önhibáján kívül került ilyen helyzetben, hanem azok, akik nagyobb szerepük van benne, hogy ilyen helyzetbe került.

Nagyon nehéz az utcán élni ha hideg van azért ha meleg van azért. Könyörtelenül megalázó az utcán aludni és arra gondolni este hogy más haza igyekszik.

A piszok a mocsok a nehéz tisztálkodási körülmények.

Aki értelmesebb próbál tenni ellene az vagy sikerül, vagy sem. A siker általában a fizetős hajléktalan szállora, esetleg szociális otthonra terjed ki, ahol feltétel, hogy dolgozol az illető, de nyilván olcsóbb mint albérlet stb. dolgok.

Van olyan is általában az alkoholista, eleve rossz mentális állapotúak akik bármit csinálhatsz előbb utóbb visszakerülne. Nem ezt mondom hogy élvezi az utcát, de nem is nagyon érdekli érdemben hogy ott van.

Aztán van olyan, akinek hatalmas tervei céljai vannak csak semmit nem tesz érte és ha bemegy netán szállóba onann is elzavarják, mert olyan szinten nem nem tud viselkedni, alkalmazkodni.

4 vagyok. Valaki sajnos 10-15 évet is kinn tölt,(persze kisebb nagyobb megszakítással, melyet a szociális intézmények és az elétvitelszerű hajléktalan szálló jelent), valaki csak néhány hónapot.

Minnel hosszabb időt töltesz kinn annál biztosabb, hogy semmilyen segítséggel nem fogsz tudni visszatérni a normál életben.

Sajnos ebbe nagyon komoly mentális betegségek, alkoholizmus és a legtöbb előtt sosem volt normális családi példa,... sőt sok esetben katasztrofális háttér, gyakorlatilag mindig fél lábbal az utcán voltak.

Az utca tartósan nagyon komoly betegségeket okoz fizikailag is.

Ha nekik hirtelen azt mondanám, hogy itt van lakás bármi tudsz élni akkor is egy-két év lenne mire ismételten dolgozni tudnak, mert nem szimplán a tisztálkodás, a bűz, a piszok a probléma.

Aki csak pár hónapot az általában élt normális életet és legtöbbször tényleg igazságtalanság végett kerülnek utcára. Ők általában elmennek civil szervezethez önkénteskedni és ott kap valami lakhatási segítséget, itt ne komplett lakásra gondoljatok. Esetleg elmegy dolgozni és elmegy egy fizető hajléktalan szálóra ahol normálisabb körülmények között élhet, ez olcsóbb mint egy albi, de dolgozni kell és bizonyos szabályokhoz alkalmazkodni körülbelül úgy kell elképzelni, mint egy kollégium.