Egy pszichopata lehet kedves, jólelkű?

A felszínen kedvesek. Nem olyanok, mint a normális emberek, nem fognak trécselni senkivel komolyabb témákról, nem bonyolódnak bele "kapcsolatokba", de ha találkozol velük, akkor "kedvesnek tűnnek", mert nem ismered közelebbről. Ennyi. Jólelkűek egyébként "nem lehetnek", mármint gyárilag nem. Megjátszhatja, de az nem valós, mert alapvetően nagyon önző emberek. Valószínűleg régen az emberek mind "pszichopaták" voltak, mert adaptívnak számított, persze nyilván nem voltak azok, csak muszáj volt figyelmen kívül hagyni más emberek érdekeit és jogait azért, hogy te előrébb juss, hogy életben maradj. Minden rossz az önzőségből ered egyébként, ezért mondják rájuk sokan, hogy gonosz emberek.

Magányos farkasok, legalábbis a legtöbbjük az, hiába írják sok helyen, hogy a társaság középpontja, ez inkább a nárcisztikusra igaz, de a pszichopata nem sokáig tolerálja a társaságot, mert hamar megunja, főleg ha nem tud hasznot húzni az adott emberből valamilyen formában. A lényeg, hogy őt szórakoztassák, nem érdekli őt az emberek. Elvan egyedül is, nem kell visszaigazolás neki, hogy ő egy "Isten".

Továbbá minden pszichopata nárcisztikus is egyben, de nem minden nárcisztikus pszichopata, sőt (!). A nárcisztikusnak kell a társaság, kell az önképéhez, kell neki a visszaigazolás. A pszichopata is nagyzásos, nagy az egója, DE neki nem kell a társaság. Hihetetlenül hangozhat, de igaz.

Ami még fontos a "felismerésükhöz" az az, hogy nagyon "hidegnek" tűnnek, nem fognak kezdeményezni nálad beszélgetést, vagy legalábbis nem túl gyakori, neki muszáj az, hogy más kezdje a beszélgetést, mert utána egyből tükrözni tud. Neki is vannak érzelmei, de nagyrészt ezeket nem éli meg, nem tudja magától azt az életet élni, amit egy normális ember. Ezért mímel, ezért utánoz, neki ez nem jön ösztönösen, beletanul. Letükröz téged, ezért jó a "társaságában lenni", pedig igazából amit ő előad, az te vagy.

"Egy pszichopata lehet kedves, jólelkű?"

Erre válaszoltam. Az autizmus más.