A szép embereket ki lehet emelni a társadalomban anélkül, hogy egy picit lemennénk náciba és determinisztikába?

Mégis, mi a francnak akarnának 'kitermelni', meg kik?

Mi ebben a pláne?

A kiemelés mindig valaki kárára van, mert valakihez hasonlítják. Inkább a nem szép kinézetű emberek felkarolásán kellene gondolkoznod. Ez végtelenszer empatikusabb gondolkodásmód.

A szép kinézetű emberek valóban sok előnyt élveznek. És a nem szépek mennyi hátrányban szenvednek? Nem kellene esetleg megfordítani és - hasonlattal élve - nem a gazdagokat tovább gazdagítani, hanem a szegények életét jobbá tenni?

Kifacsarodott gondolkozásmód áll tehát a kérdésben.

4-es vagyok. Egy kicsit félreértettem. De írhattad volna így: "egy picit se mennénk le..."

Az emberek összessége együttesen formálja a viselkedéseket. Az esetek túlnyomó többségében a mások visszajelzései igen jelentős mértékben meghatározzák az embert (gondolkozásmódját, cselekedetét, viselkedését). Nagyon sokan szókimondóak. Nem azt a kort éljük, mint mondjuk 50 éve, hogy a tanárok még az utcán, iskola időn kívül is fenyíthettek. Ma, ha fenyítenek valakit (ha jogosan is), akkor bántalmazás, feljelentés, ilyen-olyan jogok stb van.

Az például a megoldáshoz vezető út Töredéke lenne, ha a gyerekeknek nem kedveskednének bájosan a szülők, nagyszülők, ismerősök, járókelők, idegenek - tehát bárki -, hogy "Jajj milyen szép / aranyos / ügyes stb. ez a gyerek!" Mert ez azt jelenti, hogy az a gyerek, aki mellette vagy a közelében van és hallja ezt, ő jól tudja, hogy őt nem dicsérik. Ha pedig őt nem dicsérik, akkor benne az zajlik le, hogy ő nem szép, nem aranyos, nem ügyes, nem dicséretére méltó, nem ér semmit. Hogyan lehetne rávenni az embereket tömegesen arra, hogy leszokjanak erről? Egyedül gyökeres gondolkozásmóddal lehet az embert megváltoztatni. Arra pedig alig hajlanak az emberek, nemhogy tömegesen lehetne ezt véghez vinni. Sokkal inkább hajlanak az emberek az ellenkező irányba.

Az emberek többsége gyakran az arc alapján hoz döntéseket. Ez is nehezíti (pontosabban: meglehetetleníti) a kérdésben taglalt jelenség eltüntetését.

Ami létező jelenség, az mindig is törvényszerűen lesz jelen a világban, így legfeljebb csak lokálisan, kis közösségekben lehet elérni némi vagy markáns eredményt. A kis közösség alatt pedig ugye nem egy országot, de nem is egy várost kell érteni, sőt még csak nem is egy kisvárost.

Az emberek gondolkodásmódja és viselkedése (ezalatt erkölcsöt értek) mindenütt megoszlik.

Szét lehet nézni a világban és itt a gyakorin is az emberek témakörben, hogy 30-40 évesen (sőt, ezen túl is) milyen feldolgozási problémákkal küzdenek az emberek. És akkor megláthatod, hogy ez tényleg egy olyan jelenség, amiben legfeljebb lokálisan, kis, Összetartó közösségekben lehet javuló eredményt elérni.