Szerintetek sokan vannak olyanok, akik félnek attól, hogy ha nyugdíjba mennének, akkor nem tudnának mit kezdeni magukkal?

Isten őrizzen attól, hogy megéljem!

-Nem bírnám elviselni hosszútávon azt a megaláztatást, ahogyan ebben az országban tekintenek a nyugdíjasokra és ahogyan bánnak velük. Nincs is szerintem olyan társadalmi réteg, amelyik ne úgy tekintene a nyugdíjasokra, mint a társadalom hátán egy púpra, - pedig senki nem kéredzkedett a világra. És ha ez nem lenne elég: egymással a legkegyetlenebbek a nyugdíjasok!

Inkább vigyen el a dögvész minél előbb!

Addig nekem még van vagy 30 évem, szóval kicsit még odébb van. :D De az biztos, hogy emiatt nem aggódok. Van rengeteg dolog, amit szeretek csinálni, és nagy valószínűséggel fogom is nyugdíjas koromban is. Imádom a számítástechnikát, és hiába leszek nyugdíjas, az 100%, hogy akkoriban is fogok programozni, gépeket javítani, beágyazott rendszereket építeni, stb, csak nem munkában, hanem hobbiként, vagy megbízásra. Meg persze nem hiszem, hogy a játékot valaha abba fogom hagyni. Emellett a kertészkedésel is kizárt, hogy felhagyjak.

Igazából én úgy látom, hogy azok szoktak belekeseredni a nyugdíjaskorba, akik nem tudják magukat elfoglalni. Ismerek ilyeneket én is, és nem csak a lecsúszottabb rétegekből. Tudok sajnos tanárok közül is olyat, akinek abban a pillanatban lett értelmetlen az élete, hogy nyugdíjazták.