Szakítás után, miért utálja meg a legtöbb csaj az exét? Ha előtte nagyon szerelmesnek tettették magukat?

Elég gyakori, hogy a lány azért szakít a fiúval, mert megcsalta.

De én pl nagyon szeretem az exemet, ő a legjobb fiú barátom, de mi nem is ilyen kaliberű dolog miatt szakítottunk. Ha érdekel valakit a sztori leírom privátban

A szakításnak általában vannak fázisai. Tagadás, harag, alkudozás, szomorúság, majd az elfogadás.

A harag fázisában jelenik meg általában, hogy elkezdik "utálni" a másikat, ami egy természetes érzés. Utálják, ahogy viselkedett velük, utalják, amit elrontott a kapcsolatban. De később rájönnek, hogy nem csak az egyik fél felelős a kapcsolat megromlásáért, ekkor jön el a szomorúság érzése. Majd amikor eltávolodott érzelmileg és helyretette magában a dolgokat, belátta a saját hibáit, rájött, hogy mindketten elrontották, de így kellett lennie, mert tanultak a kapcsolat által, meg tud bocsátani, akkor jön el az elfogadás. Ekkor már nincs harag, nincs "utálat" érzése. Idáig el fog jutni idővel az ember. Csak egy emlék lesz a kapcsolat, amiből tanult, ahol élt át szép dolgokat is és rosszakat is.

Én személy szerint csak azt nem tudom megérteni, amikor valaki sok-sok év után is utálja a másik embert. Ott egyértelműen vagy nem jutott túl az adott illetőn, vagy tényleg olyan lelki sebeket okozott neki, amit nem tudott feldolgozni. De szerintem ilyenkor sem csak a másik felet kell hibáztatni, hiszen ő volt benne abban a mérgező kapcsolatban, ő is felelős a rossz dolgok megtörténtéért. Az ő dolga feldolgozni a kapcsolatot és elengedni. Addig nem tudod, amíg "utálod".

Én személy szerint egyik exemet sem utálom. Örülök, hogy az életem részei voltak, sokat tanultam magamról is, amíg velük voltam, sokat adtak az életemhez. Akkor is, ha voltak nagyon rossz pillanataim is velük. Már túljutottam rajtuk és lezártam.

Az exeim is így vannak velem. Néha beszéltünk ha összefutottunk, abszolút emberként tudunk bánni egymással és tiszteljük egymást, mégis csak van egy közös múltunk, és tudjuk, hogy mindketten hibáztunk, de ennek így kellett lennie.

Viszont van 1 exem, aki több év eltelte után is utál valószínűleg. Ő egyértelműen a mai napig engem okol azért, amiért megromlott a kapcsolatunk, nem tudja feldolgozni és belátni a dolgokat. Pedig szépen, normálisan váltunk el. De az ő dolga, neki kell rendeznie magában. Bennem nincs semmilyen rossz érzés vele kapcsolatban, de egyértelművé vált számomra, hogy valami nem kerek nála. Mentálisan nincs rendben az az ember, aki képes sok évig utálni azt, akivel egyszer együtt volt.

Ez nem csak a csajokra igaz.

Ahol IGAZI nagybetűs szerelmi, romantikus kapcsolat volt, ott nem lehet harc nélkül szétmenni! Ha tényleg őszintén szerették egymást, akkor olyan indulatok vannak, amiket nem lehet fékezni! Szüleidnek és tesóidnak sem mondod, hogy “jaaj bocs elhidegültünk egymástól sziasztok”, akkor életed nagybetűs szerelmével miért lenne másképp???

Semmi köze a kulturáltságnak meg az intelligenciának ehhez. Akik elvben “kulturáltan” szétmentek azok csak összejártak d.gni, nem volt igazi szenvedélyes szerelem!