Tapasztaltatok olyat, hogy tenyleg onzetlenul segíteni akarta tok vkinek vagy meghallgattatok az illetot es ennek hatasara eltunt, elkerult titeket?

Nekem a testvérem csinálta ezt, a másik oldalról. Volt egy barátnője, nem túl közeli, akivel időnként eljárt kávézni vagy együtt vitték a gyerekeket a játszóra, néha meghívták egymás gyerekeit, mert a lányaink hasonló korúak voltak. Aztán a barátnő egyszer elmesélte, hogy a fia (kB 12 éves volt akkor) zaklatta a lányát (kb5-6 éves), tehát a saját testvérét. És hogy nem tudja, mit csináljon. A testvérem pszichológust javasolt, de ezek után kevésbé járt össze a barátnővel, elkezdte úgymond lekoptatni, pedig a fiú elköltözött a nagyszülőkhöz. A tesóm elmondta, hogy kialakult benne egy félelem, egyrészt nem akarta, hogyha a fiú hazatér vagy látogat az anyjához, akkor a lánya közelébe kerüljön, meg azt sem akarta, hogy a másik kislány esetleg meséljen olyan dolgokat az ő lányának, ami megijesztheti vagy ilyesmi. Lehet, hogy nem volt szép dolog, de én megértem.