Milyen volt a legidegesítőbb, férfi, akit valaha láttál?

Aaaa, pont aktuális nekem ez a kérdés.:D

Ismerkedtem egy férfivel, aki rendesen kihozott a sodromból. De konkrétan annyira, hogy mikor pittyent a telefonom, már éreztem, hogy megy fel bennem a pumpa.

Viszonylag szerencsétlen helyzetben találkoztunk egy közös ismerős kapcsán és az egész ilyen "ha már így alakult" alapon indult el. Szóval abszolút nem egymást választottuk, de úgy voltam vele, hogy ez önmagában nem probléma, lássuk meg, mi lesz.

Az elején nem tűnt fel semmi extra, normálisnak tűnt, lehetett vele beszélgetni erről-arról, voltak fura dolgai, de kinek nem?

Aztán szép lassan kezdtek kibukni a problémák. Az egyik, ami elsőkémt feltűnt, a diszkrepancia abban, amilyennek látja (mondja) magát, szemben azzal, amilyennek megnyilvánul. Varázslatos módon vele mindig történt valami, ami nem annak látszott, ami. A végtelenségig bizonygatta, hogy ő olyan, amilyennek mondja magát, csakezígy, csakazúgy. Ez önmagában is elég furcsa lett volna számomra, de ezt még el tudtam volna engedni. De nem állt meg ennyiben. Ha valami problémám volt, amit felhoztam, beleállt. Teljesen mindegy, hogy arról van szó, hogy "Bélám, nem érzem úgy, hogy mi összeillenénk", amivel alapvetően nehéz lenne vitatkozni, mert egy objektív nézőpont, esetleg arról, hogy tegnap írt valamit, amivel ma szembemehet. Nem, neki ezzel vitatkozni kellett, hogy ő márpedig nem gondolja így. Konkrétan be kellett másolnom a saját üzeneteit, érvekkel alátámasztva arról, amit érzek, hogy ne beszéljen lyukat a hasamba, mint egy elcseszett politikus, hogy rosszul gondolom vagy rosszul emlékszem. És tényleg nem volt semmi önreflexió benne, bátran ekézte nekem lenézően a haverjait a hátuk mögött, hitte magát a szakmai atyaistennek, aki már mindent tud és mindent látott 4 év tapasztalattal és folyamatosan ez a megalomán, öntelt duma ment, hogy neki semmi sem akadály, ő mindent tud, amit akar, ő jól csinálja és tudja, miben kell fejlődnie. Nem lenne baj azzal, ha valaki ismeri az erősségeit, de ő a gyengeségeit nem ismerte. Egy teljesen más kép élt magáról a fejében és nem tudtad neki megmutatni a valóságot. Mellé persze más dolgához mindig jobban értett, egyszerűen imádott szerepelni. Direkt úgy említett meg dolgokat, hogy visszakérdezz, faggasd, hogy nyögje már ki, amit akart, amit tőlem nem kapott meg, mert úgy voltam vele, hogy ha mondani akarod, akkor mondd, ha meg csak idedobálsz félmondatokat, akkor rád hagyom. Olyan dolgokról van szó, hogy például elkezdett panaszkodni az egyik ismerőséről. Hogy ez az xy már megint. Visszakérdeztem, hogy na, miért, mi van vele? Hát hogy ő olyan nehéz eset. Kérdeztem tőle, hogy miért és ahelyett, hogy mesélt volna, szavanként kellett volna belőle kihúzni. Konstatáltam, hogy oké, ezek szerint nem vagy beszédes kedvedben. "De igen" - jött a válasz és nagyjából itt engedtem el a témát, mondtam neki, hogy ha akar valamit, majd kommunikál. Ezt rengetegszer eljátszotta. Volt, hogy egy határidős feladatom akarta megnézni. Megmutattam neki, mert úgy voltam vele, hogy minden vélemény jó. Ő visszajelzett annyit, hogy talált benne pár apró hibát, de egyébként jó lesz. Úgy voltam vele, hogy oké, legalább ha leszólja a munkám, segíthetett volna jobbá tenni, de ha nem, hát nem. Elmúlt a határidő, majd jött egy word doksival, hogy ő pontokba szedte a hibáimat és én nem kérdeztem rá, pedig ő nagyon szívesen részletezte volna. Mondom ember. Bammeg. 3 nappal a határidő után mit szeretnél vele? Azonkívül, hogy demonstráld az erőfölényed, mint egy igazi fasz.

Bezzeg mikor én kérdeztem bele a logikai bukfenceibe vagy én mondtam azt, hogy nem érzem úgy, hogy egymást keressük ezért meg azért, akkor olyan több oldalas üzeneteket kaptam, hogy konkrétan belefájdult a fejem. A nagy büdös semmiről oldalakon át tudott pofázni és mindent belekevert már, hogy megmagyarázza azt, amire jóformán egy magyarázat volt csak: teljesen el van tájolva magával és a helyzetével kapcsolatban.

Volt egy pasi, elég hamar megszakítottam vele a kapcsolatot. Mikor neten beszéltünk, minden elköszönéskor hisztizett, ha nem tűpontosan úgy köszöntem el tőle, ahogy ő akarta. Kb ctr C, ctr V kellett neki, de akkor meg az volt a baja, miért nem a saját szavaimmal írom. Plusz imádta a szóvicceket, meg a favicceket, és állandóan nyomatta. Nem is idegesítő volt, hanem fárasztó inkább. Össze se jöttünk, de féltékenykedett. (Miért nem válaszolok azonnal, kivel beszélek még, ki miért kedvelte a fényképemet, stb...)

Meg egy férfi rokonom idegesítő még, ő a mindentudó atyaúristen, olyan nincs, hogy valaki valamit jobban tudjon, kivéve, ha valami neki kell, akkor mindenkitől elvárja a segítséget, főleg, hogy elront sokmindent. Csak hogy példát mondjak, szerinte csak ő képes megcsinálni a szerelést, meg az excel táblázatot a legjobban, mert másoknak nincs agya sem, de ha ő szerel, felhívja a már lenézett személyt, hogy ugyan milyen erővel húzza meg a csavart, vagy nézze már meg mit írt rosszul a doksiban, és különben is, most mit tegyen, ha már elrontotta?

Meg minden megoldásra van 10 kifogása. Na ez nagyon idegesítő tulajdonság.

Emellett nem tud élni sem, és nem ért senkit, aki pl családot alapított, vagy egy kicsit is jól érzi magát egy program keretein belül. Ja, ha iszol egy csepp alkoholt is, akkor alkoholista vagy. Mindegy, hogy ez évi 2 alkalom, vagy havi 1, akkor is az vagy.

Régi csoporttárs, vidéki egyetemen.

Mindenről megvolt a sziklaszilárd véleménye, ami egyrészt valamelyest jó dolog és remek beszélgetésalap, csak nem is tudta ezeket valami jó stílusban tálalni, valamint nem tudta elfogadni, hogy valakinek más volt a meglátása. Nem tudom körbeírni a hanghordozását, de valami arroganciával átitatott hangon beszélt sokszor, mint mikor Stewie cukkolta Brian-t a novellájával a Family Guy részeiben.. Közben nagyon akaratos is tudott lenni; amikor nagyon akart valamit, egyszerűen nem fogadta el a nemleges választ, bárkitől is kapta.

Pedig okos volt, nem kevés dolgot tapasztalt már meg élete alatt, de nem volt egy könnyű eset.. Végül sulit váltott és BP-n folytatta tovább, akkor még elvétve beszéltünk párszor, viszont egyre furább lett és egyre inkább olyanná változott, ami nekem már nagyon sok volt. Időnként "mesélt" nekem dolgokat, ami néha abból állt, hogy más, általam nem ismert lányoknak leírt valamit, és azokat leképernyőfotózta, majd elküldte nekem, hogy onnan olvassam el szépen, amit ő, magától nekem akart volna elmesélni. Meg is mondtam neki, hogy ez a képernyőfotós dolog elég fura nekem. Utána nem is írt már többet.

Volt néhány..

Nem sorolom mind.

Volt egy kisfőnököm, egy szőnyeg üzletben. 40 es faszi, kb 10 évesekhez méltó szellemi színvonallal. Azt hitte, viccesek az idétlen, sértő beszólogatásai, meg a közönség előtti büfögései. Árulkodott, szánalmas módokon próbált a többiek fejére nőni. Egy igazi nárcisztikus nyomorult volt. Én nem vagyok egy csicska tipus, úgyhogy elég kemény falat voltam neki, nem tudott velem mit kezdeni. Persze nyilván az ő keze is benne van, hogy már nem dolgozom a cégnél, hiszen szorgalmasan vágta alattam suttyomban a fát, de nem bánom, mert egy minden tekintetben sokkal jobb munkahelyre kerültem, a fizum is kb a duplája most. Az egyik legjobb dolod, ami történhetett velem, hogy megadta valaki a kezdő lökést az ottani lezáráshoz amit pusztán önszántamból talán nem léptem volna meg, pedig éreztem, hogy szükséges.

Szóval, ha említett kolléga esetleg olvassa és magára ismerne, köszönöm szépen ezt a jólétet, amihez a maga módján hozzásegített.

Aztán volt egy másik, kb naponta hívogatott és órákig tudott beszélni holott mondtam neki, hogy telefonálni nem annyira szeretek. Amúgy eltudtunk beszélgetni, meg vannak jó témái de ez így minden nap, elég leterhelő volt egy idő után. Miután mondtam, hogy nem érek rá, majd én hívom, ha szabad leszek, onnantól a leg különbözőbb időpontokban hívogatott és értetlenkedett. Egyszerűen belefáradtam az egészbe és feladtam...

Baráti társaságban felbukkant 10/10-es modellarcú és testű pali Csendes,hallgatag típus. Humor és egyéniség nuku állandó faarc igen.Nem volt egy kommunikatív típus mégis éreztem h tetszem neki (szemezés,bámulás stb)

Egy hogy vagynál es pár 10 perces duma után nem sokra jutottunk de azt szerette ha bókolnak neki. Nekem más elveim vannak végén megemlítettem neki a nemlétező barátom . Utána békén is hagyott.Legszivesebben ráadtam volna a tangabugyit.