Miért nem fér össze a magyar mentálissal, hogy valaki sikeres akar lenni?

Ez az államszocializmus, a Kádár-rendszer maradványa. A ma élő magyarság jelentős része még abban a korszakban szocializálódott, vagy az akkoriban fiatal emberek közvetlen leszármazottja, így "örökölte" a viselkedési mintázataikat.

Azokban az időkben még csak korlátozott mértékben léteztek a kapitalista társadalmakban természetes egyéni vagy csoportos gazdasági vállalkozási formák. Az emberek többsége alkalmazottként tett szert jövedelemre, a kisiparos, a "maszek", eleve kilógott a sorból. A rendszer vége felé az ambíciózus, szorgalmas vállalkozót a hatalom megtűrte ugyan, de gyanakvással figyelte, hiszen a profitra hajtó egyén nem illett a szocialista társadalom eszmerendszerébe. Mindemellett ha a sok munka meghozta a gyümölcsét, az irigységre is adott okot, volt miért megszólni azt, aki anyagilag jobban gyarapodott az átlagtól.

Tegyük hozzá továbbá, hogy a rendszerváltást megelőzően és azt követően is rengeteg simlis módszer, kiskapu, csalás, jogtalan haszonszerzési módszer állt rendelkezésre, amit sokan ki is használtak, és ez beépült a köztudatba; kis túlzással mondhatjuk, hogy sokszor joggal feltételezte a szemlélő a tisztességtelen módszerekkel történő gazdagodást.

Hozzátéve, hogy sajnos ez a vicc is csak építi ezt a mentalitást, de amúgy igen: az 500 év elnyomás, megosztottság és azon belül legfőképp a Kádár-rendszer megtette a hatását a magyar társadalmon.

A sok kudarc és elnyomás hozza az "úgysem sikerülhet" mentalitást, a szocializmus meg elültette a "becsületes szegénység" és a társadalmon élősködő jómód képét. Ez a kettő együtt simán kiadja azt, hogy kényelmesen sokat keresni bűn, akinek sikerült, az meg csalt.

A naplopás víziója szintén szocialista hagyomány. A kötelező foglalkoztatottság, és a munkaerőpiac világában a gyárban az ember csak azért dolgozik, mert látja a főnök, és csak azért megy be, mert különben megbüntetik. Ha ez a mentalitás uralkodik, akkor logikus, hogy a homeoffice-t azért szeretjük, mert ott minden elől el lehet bújni.

Összefér.

Egyébként a normalitást nem a lakásban és az autóban mérik.

És aki kihasználta a csok lehetőségét, az sem csak azért vállalt gyereket.

Tele van általánosítással a kérdésed, leírásod.

Mivel egy panelt és egy autót az emberek nagyon nagy része fel tud mutatni, ezért értelmetlen is. Ez egy teljesen átlag, normális szint, senki sem tart másokat csalódnak, mert ennyiük már van. Nem luxus ez.

A siker alapértelmezése jelenti a legtöbb esetben a problémát, mert az emberek jelentős hányada irigy, ráadásul nagyjából ugyanilyen magas az aránya azoknak az embereknek, akik a sikert csak mások megkárosításának útján vélik elérhetőnek, - ennek szellemében is élik le életüket, ott akasztanak a célokat kitűző és elérni próbáló emberek lába közé, ahol és ahogyan csak módjukban áll.

Abban a mederben éli le a legtöbb ember az életét, hogy annál sikeresebbnek véli magát, minél több embert sikerül megakadályoznia a kitűzött céljainak elérésében.

Nem is fogja soha, semmire sem vinni ez a nemzet, - mert túlsúllyal ilyen mentalitású emberek alkotják!