Van olyan szer, ami visszaadja a motivációt?

Nincs. Motiváció a cselekvésből fakad, amely cselekvésnek pozitív az eredménye. Kezdetekben a cselekvéshez a hit adja az erőt (hiszel abba, hogy pozitív lesz a cselekvés eredménye.) Aztán egy öngerjesztő folyamat lesz.

"Te mit csinálsz, hogy kibírd péntekig?"

Olyan munkát végzek amit szeretek csinálni.

Csak a puffin :D

Viccet félretéve, keress olyan munkát amit nem gyűlölsz.

Én is így lettem laboránsból asztalos, majd kamionsofőr, és ki tudja mit hoz az élet ha ezt is megunom

Keress más, munkát, közeget. A valóság az, hogy minden olyan helyzetből ki lehet lépni, ami nem jó nekünk.

Hogy az agyadban mik azok a telepített gondolatok, amik ezt gátolják az más kérdés.

A "szerinted ebben az országban az emberek hány százalékának adatik ez meg" is egy ilyen kognitív torzítás. A másokra mutogatás. De ez terápia. Nem tartasz még ott. Majd fogsz. Mert ilyen gondolkodással ez csak rosszabb lesz és nem fogod érteni, miért.

Nézd, én világ életemben utáltam a munkámat. Egyedül az motivál, hogy szabadúszóként csinálom, és (bár a legrohadékabb "főnököm" nekem van, a nav), de legalább munkahelyre nem kell bejárnom.

De egy szeretett munkáért naponta bejárnék, hajnalban is kelnék akár.

A motivációt az elérni kívánt cél adja. Ha nincs célod, akkor nincs ami motiváljon. Akkor lehet bármilyen munkád, előbb vagy utóbb egykedvűséggel fogod végezni.

40 éves vagyok, fizikailag nehéz munkát végzek. Hegesztő vagyok, nyáron nem ritka a 44-46 fokos meleg az üzemben, de egész évben 30 fok felett van a hőmérséklet. Ilyen környezetben kell az elszántság, hogy koncentrálni tudjon az ember a munkájára. És kell a motiváció, amit a meghatározott cél ad.

Az én jelenlegi célom az, hogy 50 évesen már ne kelljen ilyen nehéz munkát végezzek. Ehhez kell egy biztos anyagi háttér.

Próbálok az eddig bevált úton haladni. 2004-ben, amikor szabadultam a börtönből hajléktalan lettem. Szakképzettség nélkül nem volt egyszerű érvényesülni, de azóta eltelt közel 20 év, van családom, lakásom, van két szakképzettségem, érettségim, nyelvvizsgám, jogosítványom és egyéb tanfolyamokat is elvégeztem időközben. Nincs hitelem, van megtakarításom. 4 évet dolgoztam külföldön is.

Én a börtönben döntöttem el, hogy ki kell törnöm a kilátástalan élethelyzetemből,hogy legyen jövőm. Családra, anyagi biztonságra, megbecsülésre törekedtem. Ezek a célok és jelenleg is ezek adják az erőt arra, hogy továbbra is bírjam a 40 fokot, a forró 100-150 kilós vasak forgatását, a mindennapos izzadságban fürdést.

Nem elérhetetlen dolgok ezek, csak fejben át kell rendezni a dolgokat, kijelölni a célokat,tartani egy fontossági sorrendet.

"A motivációt az elérni kívánt cél adja. Ha nincs célod, akkor nincs ami motiváljon."

Akkor miért van, hogy tegyük fel, az én elérni kívánt célom az, hogy elmosogassak. Tehát megvan a cél. De mégsincs motivációm, hogy megcsináljam, még úgy sem, hogy tudom, hogy jobban fogom magam érezni tőle. És ez még csak egy apróság azokhoz képest, amiket leírtatok.