Helyes döntés-e, ha eltávozom külföldre?

Amíg meg nem teszed, nem lehet tudni helyes döntés e.

Keress egy szerinted szimpatikus és élhető helyet, aztán indulás.

Nem kell feltétlen az első helyen leragadni, úgy intézd, hogy esetleg tovább tudj menni.

Sok sikert kívánok!

Az elmondásod szerint pont abban a szituban és élethelyzetben vagy, amikor könnyedén megteheted ezt a lépést.

Ennél csak jobb lehet az életed, ráadásul ott megtalálhatod az igazit.

Én mennék a helyedben, mert nincsen vesztenivalód!

Előszőr menj el pszichológushoz, old meg a lelki gondokat, azt ki lehet próbálni külföldön.

Ha most nem teszed rendbe magadat később fog jelentkezni a probléma külföldön.

Ahoz hogy külföldön tudj érvényesülni kitartáshoz és lelki erőhöz lesz szükség, amíg ilyen az állapotot addig nem érdemes ki menned.

Miért nem érdemes? Azért mert ha lesz valami kisebb vagy nagyobb probléma, valószínűleg össze fogsz omlani és haza szaladsz, végül pedig rosszabb állapotban leszel mint a jelenlegi.

Hajrá.

Csak akkor fogod tudni a választ, ha megpróbálkozol a dologgal (próba szerencse, ugyebár), ugyanakkor szerintem néhány dolgot rosszul látsz.

Hiába költözöl el egy másik országba, a problémáid nem fognak megoldódni. A problémák forrása a te jellemed és a te döntéseid, ezeket pedig viszed magaddal. Semmi sem garantálja, hogy külföldön nem válsz magányossá. Semmi sem garantálja, hogy külföldön szeretnéd a munkádat. A "külföld" nem egy minden bajt megoldó csodahely.

Először is érdemes lenne egy pszichológushoz elmenni, mert ahogy korábban utaltam rá, a problémák hozzád kötődnek (véletlenül sem téged hibáztatlak, de a te problémáidnak nem a lakókörnyezeted volt a kiváltóoka) és az írásodból látszik, hogy lelkileg közel sem vagy a toppon, így ha most mennél bárhova, csak még rosszabb lenne minden, hiszen kapásból hozzá kéne szoknod egy teljesen új környezethez.

Három éve költöztem ki külföldre és az egyik legjobb döntésemnek tartom a mai napig, bár én nem az addigi életem elől menekültem (vagyis Magyarországon is boldog és többnyire elégedett voltam). Ez az egy életed van, próbáld meg, ha ebben látod a megoldást, de azért nem ártana előtte még néhányszor átgondolnod a dolgot.

26/N

Figyelj, hasonlóan vagyok, csak fiatalabb vagyok.

Dolgozom állandóan, sok órát hetente és havonta. Van több szakmám is. Kapcsolatom évek óta nincs, nem kellek senkinek. Nem iszom, nem drogozok, nem cigizek, nincs hitelem, meg nekem gyerekem se. Barátaim sincsenek. Rokonok nem állnak szóba velem.

Nem látok reményt már sem barátok talàlására, sem normális kapcsolatra. Aki normális már rég elkelt, aki meg maradt az meg selejt. Igen, ezek szerint én is. Hát, ez van.

Van autóm, ami nem drága, de szeretem, meg van egy olcsóbb házam, de a környéket hagyjuk is milyen okádék. Becsülöm ami van, de örökre ezt nem csinálom.

Engem még a suli köt ide/egyetem, technikusi, tanfolyam/, aztán ha végeztem mindennel én is megyek ki. Itt szar az egészségügy, egy dolgot le kell adòzni 120-szor, ba sztat a NAV, egy szaros papír kikérèse 6 hónap + két hetente menjél vissza. Minden szar. Menj ki te is, ha így látod, mint én. Sok sikert!