Hogyan tud segíteni egy pszichológus?
Eljutottam arra a pontra, hogy muszáj leszek elmenni, mert lassan belefulladok magamba. Rájöttem, hogy nem sikerült feldolgozni a gyerekkoromat, illetve a jelenlegi lelki állapotom sem a legjobb. De az is lehet, hogy csak jól esne valakivel úgy beszélgetni,hogy nemcsak hallgatom a végtelen monológot, hanem valaki tényleg meghallgat és kíváncsi rám, ha már fizetek érte.
Nincsen baratom, csak egy, de ő külföldön él. Anyosommal jó a kapcsolatom, de egyre jobban frusztrál, hogy már a fejem fáj annyit beszél (néha konkrétan a semmiről, tele töltelékszavakkal), és még rosszabbul vagyok utána. Tudatosul bennem, hogy tényleg senki nem kíváncsi RÁM.
Eddigi életemben én voltam a szemeteslada, és baromira beleuntam, meg is szakítottam a kapcsolatot a testvéremmel, aki mellett nagyon hosszú évekig ott voltam , de tőle annyit kaptam, mikor nem voltam jól, hogy látom megint ,,jó "kedved van. Illetve mikor szükségem lett volna rá először úgy igazán, teljes mértékben ignoralt, nem reagált arra, hogy kerestem.
Én nem tudok csak úgy elkezdeni beszélni lelki dolgokról magamtól, hiába kérdezi a férjem, hogy mi a baj, nem tudok válaszolni, annyira osszetettnek érzem az egészet. Ráadásul csak panaszkodasnak érezném az egészet, és gyulolok panaszkodni, még ha az ellentettje is látszik most.
Végtelenül magányosnak érzem magam, mintha hiába látnának, nem leteznék, nem látnának igazán.
Jelenleg a kislányom a mindenem, Ő az én életem értelme. De néha jó lenne, ha nemcsak mindenki azirant érdeklődne hogy eszik, alszik, beszél, játszik a gyerek, és nemcsak egy gazdatest lennék, aki kihordta ezt a csodálatos gyermeket, hanem valaki engem is észrevenne.
Nem tudom a pszichológus konkrétan hogy segít, olyan kérdez? Rájövünk ott valamire? Odamegyek és megkérdezi miért jöttem? Mitől függ hány alkalommal kell menni?
Nem vagyok mérges anyosomra, ő ilyen, sokat dumal, de szeretem. Az zavar, hogy tudom, hogy találkozunk, gondolom magamban, hogy legalább lesz kivel beszélgetni , de szóhoz sem jutok, és újra rájövök, hogy senki nincs akivel tudnék beszélgetni.
Persze nem is kezdenék el a lelki bajaimrol neki beszélni, úgyhogy igazából tök mindegy is.
A férjem kicsit olyan ,mintha egészen más hullámhosszon lenne, szerinte nem kell foglalkozni a régi dolgokkal, felesleges róluk beszélni. Hiába érzem, hogy segíteni akar, egyáltalán nem tud. Arra, hogy mi a baj, nem tudok válaszolni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!