Akik 30 felett vannak és otthon élnek még, érzitek a bezártságot?

Én igazából meg vagyok elégedve azzal, hogy anyummal maradtam. Ennek van pro-kontra oldala, közös bizniszként alakult, van benne kisebb kényszerűség és saját döntésem is. Nyilván függhet attól általában vagy nálad, hogy mekkora helyed van és milyen a viszonyotok. Nálam nekem van nagyobb hely, már tinikoromban nekem lett átadva, 28 éves koromban közös egyeztetéssel félig rám is lett írva a lakás. Szabadon élek, túrázok, tele vagyok programokkal, ugyanúgy megtanultam főzni saját magamra, párom ide költözött, igazából külön ellátjuk magunkat, többször én főzök kettőnkre-hármunkra. Néha érzem, hogy - főleg számítógép miatt - lehetne nagyobb hely. Meg ha lehetne gyerekünk, akkor nyilván születése után 2 évvel már nem lenne elég. De most éppen nem lennénk abban a helyzetben sem, hogy azt vállaljunk. Úgyhogy nem is releváns erre gondolni.

Jelenleg pedig Magyarországon egyre kevesebben tudnak sajnos saját lakásba beleugrani, elhalálozott ez a helyzet itt, főleg egyedül lehetetlen. Párom 4 évvel ezelőtt érkezett az életembe, még ez az összeköltözés is tolódott másféle óriási gond miatt, a szerény fizetésű munkámat szerettem. (Most kezdenek gondok lenni benne.) Én is hogyan ugrottam volna bele? Most már pedig nem fogok, egyszer itt fog maradni rám vagy ránk az egész lakás.

35/F