Volt már olyan, hogy nagyon benne voltál egy munkában, de valaki közben idegesített vagy feltartott? Hogyan reagáltál?

Nekem mindenki észreveszi magát.

Tővaszakkal kommunikálok kizárólag ilyen esetekben. Pl "igen" aha".

Az embereknek ha mondanivalojuk van, észrevettem ha megszólalok annál tovább fog tartani hogy beszelnek.

De ha csak azt mondom igen tényleg? Aha. De jó. Hm. Meg ennyiket, akkor elfújják a magukét és a legrövidebb idő alatt megúsztam a beszélgetést.

Saját maguktól fejezik be, és mennek tovább.

Egyszerüen nem nyílok meg, de nem vagyok bunkó sem. Közben pillantgatok a melómra is.

Folyt.

A legminilásibbat szabad csak nyújtani. Igen értem. Tényleg. Hát ilyet. Mik vannak. Szerintem is.

Millio meg egy ilyen kifejezés van. Ha nem találnak partnert benned ledarálják és maguktól ballagnak el

Én mindig azt szoktam mondani hogy "bocsi de majd késöbb megbezséljük". Én például rühellem ha a munkahelyemen főleg akkor ha javában benne vagyok a munkában és akkor a kollégák saját dolgaikról kezdenek el beszélni vagy arról ami nem a munkával kapcsoaltos akkor attól a falnak tudok menni.

Nekem eleve baromira oda kell figyelnem mikor mit csinálok, írok össze, rendelek stb... Nem egyszer mondtam a kollégáimnak hogy kaja szünetbe, kávészünetbe vagy amikor épp 2 dolog közt vagyunk és van pár perc nyugi akkor bezsélhetünk magánügyi dolgokról, meg én például utálom azt ha szünet van mondjuk ebéd szünet és akkor is a munkáról beszélnek, vagy megy az egymás kibeszélése. Én olyankor munkán kívüli dolgokról beszélek inkább, saját élmények, család, egyéb más témák stb... Én mindig úgy megyek be munkába hogy amint belépek a helyemre akkor fejben már átállok a munkára és csak arra koncentrálok hogy minden oké legyen, akkor más témákról nem szívesen beszélek senkivel, de ezt mindig tisztázom azokkal akik újdolgozóként kerülnek mellém. Munakidőn kívül pedig nem beszélek a munkáról csak ha valami rendkívül fontos dolog van. A másik az hogy mint írtam munkaközi szünetekben nagyon szívesen bezsélek másról és lehetőleg csak munkán kívüli dolgokról. Én azért is gondolkodom így mert ettől nem csavarodok be meg én nem akarom azt hogy amikor hazaérek és még akkor is a munkán kattogok.

Meg persze ha otthon csinálok valamit, mondjuk udvar rendezés vagy autószerelés, vagy egyéb mást barkácsolok és ha valaki beleugat hogy azt nem úgy kell, meg miért úgy csinálom stb... Ettől a falnak tudok menni meg attól is ha valaki nézi mit csinálok de úgy hogy meg sem szólal csak áll felettem és nézi, ez a halálom. Ha közben beszél valamiről meghallgatom mert ha otthon dolgozok akkor szoktam így közbe bezsélgetni haverokkal például vagy aki épp ott van körülöttem, az mgint más mint munkahelyen. De ha valaki okoskodik, beleszól anélkül hogy a véleményét kérdezném, vagy éppen nem jó tanácsot ad akkor arra nagyon harapok.