Hogyan szoktatok reagálni, ha valaki kéretelenül ad tanácsot a magánéletetekkel kapcsolatban?
A társadalom mindenkit megítél, ezt kár tagadni, de mégis van különbség abban, hogy ki mennyire nyíltan teszi ezt meg. Az ember, ha tetszik, ha nem kap kellemetlen kérdéseket a magánéletére vonatkozóan rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől, amiket valahogy még el is tud ütni, hogy válaszol rá valami humorosat, de vannak olyanok is, akik még ennél is tovább mennek és már adják is a tanácsot.
Nekem a saját életemből kifolyólag, ha hazamegyek a szülővárosomba és véletlenül összefutok a szüleim barátaival, nem egyszer fordul elő, hogy próbálnak meggyőzni költözzek vissza, mert milyen jó itt, stb. Máskor meg hogy hova járjak el ismerkedni, hogy találjak barátnőt. Nővéremnek meg azt szokták megmondani hogyan nevelje a gyerekét meg ilyenek. Mennyire reagáltok kulturáltan ilyen helyzetekben? Én legtöbbször nem mondok semmit vagy megköszönöm és azt mondom meggondolom, de ha túlfeszítik a húrt, akkor feltudok mérgelődni. Én sosem csinálom ezt, miért vannak emberek, akiknek muszáj fontoskodniuk?
Elmondhatja a véleményét, bár nem jellemző.
Amúgy ha valaki ezen kiakad, akkor előtte jó lenne megkérdeznie önmagától, hogy akkor mi a francért is beszélt előtte róla?
Van aki csak tanácsot szeretne adni,vagy segítő szándékkal teszi azt mert azt látja rajtad hogy nem jó valami esetleg.
Ő éppen így látják jól, esetleg nem akarja hogy te is el kövesd azt a hibát amit ők anno elkövettek.
Hallgasd meg őket,köszönd meg nekik a tanácsot, aztán mérlegelj egy cseppet, végül pedig ha úgy látod minden oké akkor menny tovább és csináld ahogy te azt szeretnéd.
Nem hallgatom meg, mert nem érdekel, mit mond.
Foglalkozzon a saját életével, mert ott biztos! van mit rendbe tenni.
Általában ugyanis az ilyen "nagy tanácsadóknak" = okoskodóknak a legszrabb az életük, és azzal kompenzálják, hogy máséba viszont nettó beleugatnak.
Próbálom ignorálni, de a mai napig felfoghatatlan számomra, hogy az legtöbb magyar mennyire nem tudja, hol a határ. Nem lenne pofám másoktól (még ismerősöktől sem) olyanokat kérdezni, hogy mikor házasodsz, mikor szülsz majd stb.
Itt vidéken viszont ez a legtöbb embert rohadtul nem zavarja. Múltkor anyámtól kérdezte a háziorvos, hogy mikor fogok megnősülni. Olyan is volt, hogy a Duna-parton odajött egy idős festőművész utasítgatni, hogy hogy kéne élnem az életem.
Az biztos, hogy sok magyarnál valami nagyon hibádzik. Alig várom, hogy egy nagyobb városba tudjak költözni, ahol a legtöbb embernek idegen vagyok.
Példák:
Valaki: - Hát neked hogyhogy nincs gyereked?
Én: - Mikor kakáltál utoljára?
Valaki: - Fúj de indiszkrét kérdés!
Én: - Bocs, nem én kezdtem :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!