Úgy igazán igazi kamaszkor kimaradása okozhat valamit? 21/l
Okozhat gondot egy olyan társadalomban, mint a miénk, ahol viszonylag nagy a társadalmi mobilitás, vagyis egy nagyjából önálló személyiségre van szükség, hogy boldogulni tudj, mert a felnőtt életben sok a kiszámíthatatlanság.
De a Te esetedben egyértelműen nem lehet arról beszélni, hogy kimaradt volna a kamaszkor.
Igen, elnézést, rosszul fogalmaztam. Az elnyomott kamaszkor okozhat-e valamit. Nem érzem, hogy bármiből kimaradtam, sosem voltam vevő a bulizásra, de ha akartam volna menni, nem volt tabu, ahogy az sem volt szigorúan, hogy nem lehet kapcsolatom vagy nem szexelhetek. Teszem hozzá, egyiket sem csináltam mind a mai napig.
Lelki részére gondolok annak, hogy valami maradandó, vagy tényleg akármi lehet gondként, ha ez elnyomottan történt. Hát valóban kipróbáltam az elviharzást, de utána fel lett forgatva a szobám, a gépem, a dolgaim a földön, szóval többször nem jutott eszembe így tenni, mert hamar látszott, hogy nem tehetem meg. Apám szerint szülőként más szabályok vonatkoznak rá, hogy szülőként mit engedhet meg magának, ami persze részben igaz, de ez azért túlzás volt...
Én úgy nőttem fel, hogy télen sokszor egy szobán osztoztunk, mert csak ott volt valamennyi fűtés, később még már ott se. A szüleim sokszor megvertek, anyám akkor volt életemben a legkevesebb velem, amikor fejbevágott valamivel, elkezdett vérezni a fejem és próbálta elállítani a vérzést. Utánna olyan kedves volt velem, mint még soha, lehet rájött, hogy ezt mégsem kéne.😆
Szóval ja, ritkaszar gyermekkorom volt, mégsem hisztizek itt gyiken. Csak most.😅
Okozhat-e valamit az hogy fiatalon "nem éltél"? Persze, de felesleges szerintem ezen rágódni, azzal foglalkozz, hogy a jelenben jól érezd magad.
Gondolom voltak benned gátlások az otthoni helyzet miatt és ezért nem mertél/ nem akartál úgy viselkedni mint mások ebben a korban. Legalábbis nálam ez volt a helyzet.🙂
Szóval, hiába mondják itt, hogy laza tinikorod volt, hiába a nagy szabadság, ha folyamatosan szorongós vagy rossz kedvem van..
Én is mehettem volna bárhova, csinálhattam volna bármit, le se xarták a szüleim, hogy mi van velem, de már egy normális barátság kialakítása is gondot okozott. Mondjuk ez meg a másik, hogy nem érdekli övét mi van velem, de ha igen helyett árát mondtam akkor már kaptam érte.🤗
Nah, mindegy, ezt nem érti meg, csak az akinek volt része hasonlóan.
Szóval ja, ha csak azért írtad ki a kérdést, hogy kibeszélhesd magadból, én szívesen meghallgatlak. Ha van kedved beszélgetni, privátban.
19/f
Mindenki saját maga érzi a problémáinak súlyát. Gyerekek ne példálózzunk már itt, hogy kinek volt rosszabb gyerekkora... volt olyan sz*r, mit egy ázsiai gyerekmunkásnak akit csak egy eldobható bio "robotként" tartanak számon? Na ugye ...
A faterod nem volt igaza tisztában kamaszkor mibenlétével. Én is csapkodtam az ajtó, veszekedtem a szüleimmel akár aprócska dolgokon is. Sok hülyeséget is csináltam, lázadoztam. De ezt elnézték nekem, holott már 50 fölöttiek volt korban.
Így utólag visszagondolva ezek nélkül is ugyan olyan értékű felnőtt lettem volna mint ami most vagyok.
Nem veszítettél semmit.
Ahogy előttem is írták a bulizós, barátkozós dolgokat még bőven bepótolhatod.
Talán ezt ezt elfolytott dühöt kellene kicsit kontrollálni, akár egy kis sporttal levezetni.
26F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!