Mennyire normális az ha 26 évesen be vagyok fásulva?

Konkrétan semmi és senki nem érdekel. Öregnek érzem magamat. Lelkileg nem érzek már semmit, de fizikai fájdalmaim vannak. Fájnak az ízületeim stb. Érzéseim ki haltak, nincsenek érzéseim pl: Empátia, nem tudok szeretni, engem sem szeret senki stb. Nem nagyon beszélgetek senkivel se, ezt nem is igénylem. Szeretem a csendet és a nyugalmat. A tömeget nem bírom. Lelkileg nem érzek semmit sem, teljesen hideg vagyok mindennel. Az állatokat pl: Tyúkokat illetve a haszonállatokat szeretem nézegetni ahogy kapirgálnak meg ilyenek. Párkapcsolatom nem volt soha sem, viszont szűz már nem vagyok. (Nem vagyok meleg félreértés ne essék) csupán nem tudok szerelmes lenni, nem tudok szerelembe esni. Érzés mentesen beszélgetek egy szép lánnyal pl: 10/10-es. Nem nagyon mosolygok, nem is tudok mosolyogni. Néha érzem jó lenne egy társ, viszont nem szeretnék ezzel is bajlódni (nem az én világom) gyereket nem szeretnék soha, legalábbis egyenlőre nem. Ez sem az én világom. Barátaim nincsenek, de azt sem igénylem. Ismeretlen személlyel elbeszélgetek úgy mint ha ezer éve ismernénk egymást. Közbe meg azt sem tudom ki az. Valamikor nem voltam ilyen, aktív voltam stb. Az utóbbi pár év esztendejében érzem ezt. Lehet azért van mert megöregedtem? Nem vagyok depressziós hála isten ilyen jellegű mentális betegségeim soha nem voltak. A lelkileg arra érzem hogy nincsenek érzések hogy bárkin keresztül gázolok, nem sajnálok semmit sem és senkit. Szóval nem tudok együttérezni, hiányzik belőlem az empátia, nem tudok sírni (régen sírtam) ma már nem. Fizikai fájdalomként az izületemet írnám le, tehát fájdalmaim vannak: hátfájás, lábfájdalom stb. Régen aktív és fitt voltam, ma már elvesztettem minden érdeklődésemet a dolgok iránt. Amik érdekelnek azt is semlegesen csinálom. Hamar elfáradok utána fél órát le kell ülnöm. Lehet hogy ez az öregség elsőjele 26 évesen?

Voltam orvosnál is Teljes vérvételen, vizelet, illetve szervileg is megvizsgáltak de nem volt semmi rendellenes. Csendes zárkózott vagyok. Mentálisan sem volt semmi voltam pszichologusnál, pszichiátrián de ott sem tártak fel diagnosztizáló állapotot. Akkor én ilyen lennék? De valamikor nem voltam ilyen. Egyébként a koromnál jobban öregebbnek érzem magam. Persze vannak szebb és jobb napok is, de akkor sem voltam ilyen. Az ilyen szórakozó helyeket a hátamra sem kívánom. Ezek nem az én életem. Sportolni pedig az ízület fájdalmaim miatt nem fogok csinálni. Sport: Horgászat, kertészkedés, motorozás, természet, állatokkal való foglalkozás (ahogy kapirgálnak a baromfiak) szóval ez add egy plusz kis lelki nyugalmat. Fogalmam sincsen miért lettem ilyen. Nem is a megoldásra szeretnék fókuszálni, tanácsokat el elfogadom, de csak is akkor ha tudom hogy azokat megtudom valósítani. A kérdésem viszont az volna hogy más is érzett - e így? 26 évesen ki hogyan élte meg ezt a kort? Lehetőleg gondolok itt a lelki és a testi fizikai állapotára? Mit vett észre magán? Kezdett befásulni úgy ahogyan én?

Azt érzem most hogy 26 évesen lecsillapodtam teljesen.

Illetve most hogy idősebb vagy 26 évesnél mit érzel? Változott azóta valami a testi és mentális állapotodban? Pozitív? Vagy negatív irányban?

Köszönöm szépen

26 éves férfi

26/F