Mit lehet mondani annak, aki azt hiszi, valakinek könnyű?
Nővérem huszonévesen szült példàul, azóta eltelt 13év, és a mai napig azt hallgatom, hogy nekem mindig minden olyan könnyű, mert nekem nincs gyerekem, nem kell gondoskodnom senkiről.
Unokahúgom pedig mindig azt mondja, ha az egyetemről elmesélek valamit, hogy te okos vagy, neked könnyű...
Szeretném elmondani, hogy ettől függetlenül tizenévesen el kellett mennem otthonról, mert olyanok voltak a körülmények, a kutyát sem érdekeltem soha, és nem is segített soha senki. Munkàsszàllón lakok, a beteg szüleimet anyagilag tàmogatom a semmiből, plusz fizettem hàrom évig az egyetemet, szakdolgozatot írtam, tanultam, de azt is csak hat utàn munka utàn, vagy hétvégén, úgy hogy még lementem vidékre segíteni, gondoskodni... Főzök, mosok, takarítok a pàromra meg magamra is...
Az ilyen embereknek úgy érzem, sehogysem lehetne elmagyaràzni, hogy a valóság pedig emögött igen kemény.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Nézd, igazuk van. Nincs gyereked, tehát annyival könnyebb az életed. Nem kell azon aggódni, hogy be tudod e fizetni az ebedpenzt, kirugnak e, ha tappenzte mész q gyerekkel, hiva teszed a nyári szünetben. Egyetemre jársz, tehát nyilvánvalóan okos vagy, hiszen különben már rég kibuktál volna.
De az is nyilvánvaló, hogy neked is meg vannak a problémaid. Ervelhetsz ezekkel, vagy simán figyelmen kívül hagyhatod, amiket ők mondanak.
Mondjuk ott elvesztettem q fonalat, hogy ha tizenévesen el kellett menned otthonról, arról hogyhogy nem tud a novered meg az unokatestvered. Ugynigy kérdéses számomra a munkasszállo is. Azt se tudjak? A pároddal hogy éltek ott egyutt? Érdekes...
válasza: válasza:"Mit lehet mondani annak, aki azt hiszi, valakinek könnyű?"
Hogy nem az.
Ennyi.
Ha nem látnak bele úgyse értik csak azt látják hogy ami nekik nehézség az neked nem áll fenn, ennyiből könnyebb, ami igaz is, de más nehézségeid vannak amit nem vesznek figyelembe.
válasza:A nővérnek azt mondanám, hogy neki sem tartott senki pisztolyt a fejéhez, hogy szüljön. Bár ez nálam gyakori, rendszeresen megkapom, holott akiktől megkapom, azoknak a saját döntése volt a gyerekvállalás. Arról nem tehetek, hogy ők szopnak vele, nekik kellett.
Az egyetemre meg max annyit lehet mondani, hogy a szimpla okosságra még senkinek nem adtak diplomát, ha nem tanulsz, nem vagy szorgalmas, cseszheted az "okosságot", bármit is értsen ez alatt a kislány.
Bírom amúgy ezeket az embereket, olyan dolgok miatt hajtogatják folyton, hogy nekem de könnyű, amiért vagy keményen megdolgoztam (tehát kurvára nem volt könnyű pl. diploma, sport eredmények, a testem, jó munkahely, akármi) vagy ők azért vannak hátrányban, mert bevállaltak valamit önként, ami hátráltatja őket (pl. gyerek). Hát nem picsogni kell, hanem utánam csinálni és akkor rájönnek, hogy nem is olyan könnyű az.
válasza:"nem kellett volba szülnöd a csupasz pitsádra, neked is könnyű lenne"
"legyél okosabb, akkor neked is könnyű lesz"
Én elismerem, hogy biztos, hogy nem egyszerű egy kisgyerekkel az élet. Csak példàul nővérem mindent erre húz rà, hogy neki azért nem lehet semmi az életben, mert ott a gyerek. Tudom, könnyen beszélek, de ha nekem lesz, én példàul nem szeretnék olyan életet élni, amiben semmi identitàsom nincs, csak a gyerek. Ne értsetek félre, gondoskodó vagyok és nagyon is tudok szeretni, jobban is, mint kéne néha, biztos, hogy a legjobbat fogom akarni neki majd, de attól még nem akarnék megszűnni létezni. Nekem csoporttàsaim közt is voltak gyerekes, csalàdos nők, férfiak, sőt még terhes nő is volt. Nekem sokszor csak kifogàsnak tűnik ez a gyerek dolog. Persze nyílvàn ehhez kell egy olyan tàrs is, aki segít... Màsképp meg igen, a gyerek is egy nagyon szép hivatàs, csak kicsit valahogy mégis túlzàsnak tartom, hogy minden rà van fogva szegényre, hogy az anyja miatta nem tud elérni semmit az életben...
A màsik, hogy igen, nem mondom, hogy buta vagyok, de attól még rám sem ragad csak úgy semmi, és igenis kemény munka az egyetem, meg a szakdolgozat. Plàne az is, hogy pénzért jàr az ember oda.
Én csak azt nem szeretem egyszerűen hallgatni, hogy olyan lenézően beszélnek, mintha azt akarnàk mondani, hogy ugyan màr, ne panaszkodj, neked minden az öledbe hullik.
Igen, tudnak róla, hogy eljöttem otthonról koràn, arról is, hogy szàllàson élek, mégsem tudnak belegondolni, hogy milyen nehéz. Olyan szàllàson lakunk, ahol a pàrommal tudunk lakni közösen egy szobàban, a fürdő, konyha, mosdó pedig közös hasznàlatú a többiekkel.
Szóval ezek az emberek, ha megkérdezik, mi van velem, màr ott tartok, inkàbb nem akarok elmondani semmit, mert úgysem tudnak velem örülni, csak lenéznek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!