Miért “ciki” férfiként nagyon sokat foglalkozni a külsőmmel? Sokszor hallottam ezt lányoktól, de ha egyszer így sokkal több lány kezdeményez nálam, akkor miért ne csinálnám?

Észrevettem, hogy érdemes belemenni a legapróbb részletekig, hogy mi és hogy áll jól, mivel drasztikus mértékben lehet vele növelni a tetszést az ellenkező nem szemében, legalábbis átlagosan, de az pont elég.

Ugyanakkor azt olvasom és hallom a nők jelentős többségétől, hogy taszítja őket ha egy pasi nagyon sokat foglalkozik a külsejével…

De akkor Ők tulajdonképpen arra a nagyon ritka férfi típusra buknak, akik a semmitől is elképesztően jól néznek ki, mert genetikai lottónyertesek…

Amikor nem foglalkoztam olyan részletesen a külsőmmel akkor 1-2 nőnél volt esélyem évente, többnyire csúnyább és túlsúlyos nőknél (amivel amúgy nekem nincs bajom, szeretem a husisabb lányokat is nagyon), de még nekem kellett kezdeményezni.

Egy házibuliban, vagy bárban nem jött oda hozzám senki… Pedig amúgy már akkor is izmos voltam.

Amióta nagyon sokat foglalkozok a külsőmmel, sokak szerint (tévesen) metroszexuális vagyok, azóta nem annyira kell próbálkoznom, mert az első lépést legalábbis megteszik a nők. És 10/8-as, 10/9-es nők is… Gyakran elszúrom a dolgot, mert a személyiségeket csak lassabban tudom fejleszteni és hatalmas baromságokat tudok beszélni, de érezhető hogy nagyáltalánosságban sokkal kelendőbb vagyok.

Ha egyszerűen több punci jut így, mint annó, akkor mégis miért lenne ciki ennyit foglalkozni a külsőmmel?

Szerintem hülye lennék ha nem tenném.