"Előbb magadat kell megtanulnod szeretni, csak utána szerethetsz mást is igazán". Szerintetek ez mennyire igaz?
Ki beszél itt a lángóló szeretetről?
Az önszeretet azt jelenti, hogy elfogadom a hiábakat, magamban és tudom, hogy a gondokat igazán a saját erőmből tudom megoldani. Hiszen hiába kapsz külső támogatást, ha te nem akarsz javulni, semmi sem fog menni. Ezenkívül a tisztelet, hogy ismered a határaidat és nem ostorozod magad. Ha tudod, hogy mi az a szint, ahova nem süllyedsz le, nem alázod meg magadat, de mi az a határ, ami még kell a fejlődéshez. Ezeknek a felismerése, az ami az önszeretet.
Szerintem a szeretet maga az Élet, az élet fenntartásának vágya, azért való áldozatok hozása. Aki nem szereti magát, az nem tartja magát életre méltónak valahol, úgy gondolja hogy ő nem elég jó, elég méltó az erőfeszítésekért stb és csak "tengődik", reméli hogy "valaki" majd bebizonyítja neki hogy ez nem igaz. (pl mert a szülei nem úgy szerették ahogy neki arra szüksége volt)
Ezért is ragaszkodós, mert ha valaki "már nem szereti", elutasítja vagy valami, (vagy csak neki erre utaló dolgot tesz), akkor az neki egyenlő a halálos ítélettel, hogy bebizonyosodott hogy ő tényleg nem szerethető.
Persze ha magát nem tudja szeretni, akkor mást se, mert más is lényegében ugyanolyan ember, ugyanolyan Élet-darabka mint ő maga. Végülis mindannyian Egy vagyunk, ugyanannak az embercsaládnak a tagjai, ugyanannak az Egy Életnek a részei/sejtjei, minden esendő ember a testvérünk és megérdemli ugyanazt a Szeretetet ami az Életnek jár.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!