Mi volt eddig a legalkalmatlanabb helyzet amiben nagyon kellett pisilnetek vagy kakilnotok?

Munkába induláskor a buszmegállóban, koradélelőtt. A sors fintora, hogy éppen a munkahelyi "menzától" lettem rosszul, a semmiből rám tört a szapora. Egyszerűen lehetőségem sem volt visszatartani, már ömlött magától.

Istennek hála egy kisebb erdő terült el néhány méterre onnan, így nyakamba kaptam a lábam (mar amennyire lehetett) és berongyoltam abba a közeli erdőbe.

Aztán dolgom végeztével megintcsak áldottam Isten nevét, hogy az aznapi konferencia miatt egy valtónadrág is volt nálam aznap.

Bármennyire szürreálisan hat, ez megtörtént eset :)

Egy távolsági buszon félúton, két órára otthonról. Szenvedtem, de nem történt baleset.

Szex közben, de elmúlt.

Egy két órás buszútra szálltam fel, úgy, hogy aznap jött meg, és a kis alhasi fájdalmam betudtam annak, hogy "áhá, szóval erről beszélt a többi lány" (sosem volt fájdalmas menstruációm). Még a várost jelző táblát nem hagytuk el, mikor rájöttem, hogy ez bizony nem menstruációs görcs, hanem robbanni kívánó fosás, de mondom így-vagy úgy, Budapestig visszatartom, közben számoltam a kilométereket, hogy menniy van még vissza... már csak másfél óra... már csak 1 óra 20 perc... 1 óra 10...

Kicsivel Hatvan előtt bekerültünk egy akkora dugóba, aminek a Waze szerint még előttünk 8 kilométerre volt a vége. Kicsit reméltem, hogy az első lehetséges lehajtónál letér a sofőr, és akkor kis kerülővel, a régi hármasra áttérve folytathatjuk az utat, de nem így történt... Mikor már negyven perce araszoltunk, és a sarkamon ülve hintáztam, akkor döntöttem el, hogy egyszerűen muszáj szólnom a szorult helyzetemről a sofőrnek. Gyöngyöző homlokkal előre mentem, elmondtam neki, hogy mi a helyzet, hogy meg fogom gyalázni a buszt, ha nem fordulunk ki a következő pihenőben, mire közölte, hogy ez nem így megy, bírjam még ki, mondom az nem úgy megy, hogy kibírom, Budapestig így, hogy métereket araszolunk, biztos nem. Hát, ő arról nem tehet, mondom TUDOM, én se tehetek arról, hogy épp szét akar robbanni a belem, de mondom max. leugrok itt a susnyásban, úgyse halad a busz.

Végül kitett azzal a következő pihenő bejáratánál, hogy nem tud megvárni, mondom nem kell, LOL, hány métert tehet meg, mire végzek? Tízet?

Hát, tévedtem, már sehol nem volt a busz, sokat meg nem mertem sétálni a leállósávban a sötétben, szóval visszamentem a kútra, ahol korábban sikerült megkönnyebbülnöm, hogy keressek egy szimpatikus embert, aki elvisz valameddig, mert a semmi közepén voltam konkrétan egy autópályapihenőben vasárnap este.

Így még sosem stoppoltam, végül egy ötvenes fickó vett fel, aki a velem egykorú lányát vitte a kollégiumba. Akkor baromi kellemetlen volt, de azóta jót röhögök már rajta, hogy kérdezte, hogy bántott valaki, vagy szökésben vagyok valahonnan, vagy mi történt, hogy tök egyedül itt kószálok gyalog a semmi közepén, hát mondom semmi, csak rám jött a cifra, és itthagyott a busz :D

De szerintem még mindig jól jártam. Utána már hosszabb utakra csak vonattal mentem, egy ideje meg van autóm, ott és akkor állok meg fosni, ahol és amikor kell.

Utaztam Budapestre, de pótlóbusz vitt félútig, így viszont az út negyven perccel hosszabb volt, mint vonattal lenne. Már a buszon, 20 perc után rettenetesen kellett sz@rnom (indulás előtt direkt elmentem, már akkor is hasménes volt), több, mint 1 órás gyötrelem volt, míg megérkezett a busz oda, hol várt a vonat. Buszról szélsebesen lerohantam, fel a vonatra. A cuccomat ledobtam még a helyemre (nem érdekelt, hogy így bárki felkaphatja - nem volt benne semmi értékes), majd rohantam a WC-re, és kiadtam, amit ki kellett (vonat még bent állt a város állomásán). Ha jól rémlik, még egyszer, menet közben ki kellett mennem.

Másik emlékezetes ilyen esemény Thaiföldön volt, előző napi kínai kaja kegyetlenül meghajtott. Bangkok külső részén ért utol a cifrafosás, vidékies részen sétáltam egy úton. Semmi papír nem volt nálam szinte, első elgondolás az volt, valami pálma mellé beguggolok, de ott lapulevél nem volt... Mondom összeszorítom a fogam, csak kibírom azért, amíg visszaérek a szállásra (2 órányira volt minimum), még nem kell annyira. 5 perc után már nagyon kellett. Googlemaps elő, aszerint kb negyed órányira volt kávézó, úgyhogy sebesen afelé vettem az irányt. Ott amellett volt direkt WC is külön épületben, szóval csak a WC-s nénivel kellett szót érteni valahogy. Aprót kitúrkál a pénztárcából, forgóajtón bekínlódom magam, WC-ben papír nincs, mert bidéznek arrafelé. Mondom itt nem fogok bidét használni, félig-meddig lepra hely, szóval mint A pusztító című filmben, mosdókagyló mellett szedtem össze annyi papírtörlőt, amennyi elég, aztán fészekrakás, megkönnyebbülés. A szállásra is úgy értem vissza, hogy az első dolgom a WC felkeresése volt. Még másnap is fostam, pedig széntabletta és Immodium is volt már akkor bennem.

A sok kávé és víz már nagyon feszítette a hólyagomat, rohantam a wcre. Gyorsan elkezdtem kigombolni a farmerdzsekimet de a gomb túl nagy volt és nem akart átmenni a kis lukon, anélkül pedig nem tudtam kikapcsolni a kantáros nadrágomat.

Ahogy a gombbal babráltam, leguggoltam, mert így könnyebb volt visszatartani. Próbálkoztam, próbálkoztam, de a gomb mindig elakadt félúton.

Megpróbáltam levenni a farmerdzsekit, de guggolva meg se mozdult rajtam. Felálltam és kétrét görnyedve próbáltam lehúzni, de félúton elakadt.

Benyúltam a dzseki alá, hátha úgy ki tudom kapcsolni a kantárt, de nem sikerült.

Nagyon kellett pisilnem, de nem tudtam letolni a nadrágomat.

Kétrét görnyedve próbáltam újra kigombolni a farmerdzsekimet, amíg azt nem kezdtem érezni, hogy nem bírom tovább.

Nadrágban leültem a wcre és bepisiltem.

Teljesen összepisiltem magam, a köldökömtől a térdemig végig pisis lettem. Úgy két percig biztos csoroghatott, mert csak pisiltem és pisiltem és pisiltem. Nagyon megkönnyebbültem utána.