Ezen az oldalon miért beszélnek undorítóan a kevésbé sikeres férfiakról?

Így van, neten nincs felelősség, ezért is teszik.

Az illető nem tudja, nem látja, nem szembesül vele hogy milyen, mekkora fájdalmat okoz.

Az ilyen a saját életében nem tud rendet tenni és a "tenni kéne valamit" feszültséget mások bántásával vezeti le.

Élőben persze mézesmázos nyuszimuszik.

Az oldal hibája, hogy fngod nincs, ki mond ilyet.

Lehet nő, férfi, bárki.

Az oldal üzemeltetője meg nagy ívben sz.rik rá, hogy az emberek szinte kinyírják itt egymást.

#18 Attól, hogy valaki feltölt egy avatart nem ezer százalék, hogy az valós is.

Egy nemzetközi irodalmi oldalon egy pályázat miatt futottam bele, hogy mindenkitől kérik feltölteni az igazolványát, hogy igazolja, hogy valós személy.

A mai cyber biztonságot figyelembe véve ezt azért az ember kétszer meggondolja, mielőtt illetéktelenek kezébe kerülnek az adatai.

Szerint pont az oldal anonimitásából fakadóan lesznek őszinték az emberek (őszinte alatt azt értem, hogy ha bunkó, akkor megmutatja a valódi énjét, ha pedig normális és segítőkész, akkor az itt is megmutatkozik). Sokat szívtam az életemben és nagyon nem ismertem ki magam az emberek között. Naív voltam és mindenkinek mindent is elhittem. Mióta a gyakorit olvasom, azóta valahogy könnyebben lejön élőben is, ha valaki bunkó. Sajnos olyan nevelést kaptam, ami miatt elképesztően sokat le tudok nyelvi és a felét még csak zokon sem veszem.

Arra jó a gyakori, hogy megmutatja, hogy miylenek tudnak lenni az emberek egymással. Emellett az is jó dolog, hogy lehet pontozni a válaszokat is. Amelyik kérdés alatt zömében normális válaszok vannak, ott a f@szfejek le vannak pontozva. Ezeket hatványozottan figyelembe szoktam venni és igyekszem a normális emberek válaszait tudatosítani: jé, így is lehet?

Így ma már könnyebben veszem az életben is mások bunkó viselkedését és rengeteg asszertív tippet is találtam itt ahhoz, hogy ezeket kezelni is tudjam.

A "nem tart sehol effektusról" már fentebb leírtam a véleményem a magyarországi körülmények stb-vel kapcsolatban. Én magam diplomás vagyok, de többször kezdtem újra az életemet úgy, hogy új szakmát kitanulni egy újabb munkában helyezkedtem el. Természetesen ilyenkor mindig sikerült magam lenullázni anyagilag is. Egyetlen vagyonom a szüleimtől kapott 20 éves kocsi, amit nagyon szeretek. :) Most 3 éve vagyon ugyanabban a munkában, ugyanazon a munkahelyen és úgy érzem, hogy célba értem ezzel kapcsolatban. Viszont piszok nehezen akar összegyűlni a pénz még egy önerőre is... kb 1,5 milliót tudtam félretenni ezidő alatt. Biztosan vannak itt a GYKn olyanok is, akik havi nettó 800-at keresnek :D De az sajnos nem én vagyok :) Plusz nőként még azt is megkapom, hogy karrierista picsa vagyok, hogy nincsen gyerekem. Szeretnék pedig, de most őszintén mire? Ha összeköltözök valakivel, akkor az első adandó alkalommal kidob, ha nem tetszik neki valami. Hova menjek gyerekkel együtt? Szóval nagyon nehéz a mai Magyarországon érvényesülni. Házasodni pedig nem fogok azért, hogy 10 évet kínlódjak valaki mellett az ingyenpénz miatt, főleg 3 gyereket nem vállalnék ezért (babaváró). Én egyébként már külföldet is nézegetem megélhetés szempontjából. 30/N

Még egy fontos sztori: Egyetemista voltam és a jogsit csináltam, amikor egy gyerekkori jóbarátom elkezdett villogni, hogy hát ő már olyan menő, hogy az egyetemről kiszemelte egy cég, hogy őt akarja, mert akkora tehetség és hogy a diplomát ezért elcsúsztatja egy évvel. Meg hogy röhelyes, hogy csak most csinálom a jogsit meg nyelvvizsgám sincs még, mert neki ezek már ősidők óta megvannak. Kb 2 év múlva beszéltünk újra, amikoris örömmel újságolta, hogy megnyert egy ingyenes jogsizási lehetőséget :D Nem mondtam neki, hogy korábban engem csesztetett azzal, hogy mekkora balfék vagyok, hogy nincs jogsim :D Inkább rákérdeztem, hogy és az egyetem? Ja hát kirúgták... Namondom helyben vagyunk :) Ennyit a nagyszájúakról, azóta fenntartásokkal kezelem, ha valaki ennyire flexel és leszólja azt, aki valóban csinálja a dolgát.

Szóval én azt mondom, hogy ne edd magad. Azért is írtam le részletesen a történetem, hogy lásd, hogy nem minden olyan csilivili, mint ahogyan azt néhány bunkó hazudja. Az én történetem átlagos, a barátaim, volt sulistársaim is hasonló problémákkal küzdenek. És én még szerencsés vagyok, mert kaptam egy kocsit. A többiek nem.

Bocsi a hosszú válaszért :D