Mindent eldobok, mert azt hiszem úgysem menne. Hogyan lehet ezt legyűrni?

Gyerekként mindig azt mondták otthon, hogy hülye vagy, idétlen vagy, inkább te ne nyúlj hozzá stb. Jelenleg egyetemista vagyok és még mindig eszerint élek. Nem voltam még soha dolgozni, nem merek. Úgyis elrontom, úgyis leszidnak majd. Csapatmunkában nem merek túl sokat hozzátenni a munkához, mert biztos elrontom majd aztán miattam kapunk rossz értékelést. Hiába érdekelne adott dolog, nem foglalkozok vele, mert minek? Úgysem menne, úgyis elcseszném. Például a számvitel ilyen most. Szívesen könyvelnék, tetszene, de megbuktam mert hozzá se nyúltam. Minek tanuljam? Ha felvennének könyvelőnek valahova és elcseszném az elég nagy lebőgés lenne. Nem merek barátkozni, mert biztos csúnyácskának gondolnak. Nem merek beszélgetni, mert tuti nem érdekli az embereket amiket mondok.

Teljesen lenézem magamat és hiába mondják hogy hülyeség, nem tudom levetkőzni. Én is tudom, hogy nem igazak rólam azok amiket gondolok. Annyira hülye nem vagyok, tanulás nélkül is viszonylag jó eredményeim vannak egy nem büfészakon. Annyira ronda sem vagyok, hisz szoktak érdeklődni irántam. Az emberek általában szeretnek, viccesnek gondolnak, alaptalan az hogy azt gondolom hogy nem bírnak.

Hogyan lehet erről a hülyeségről leszokni?