Miért van az, hogy az emberek a sikereiket kizárólag saját maguknak szeretik tulajdonítani, elfelejtkezve pl. a szüleikről és családi körülményeikről?

Pl. valaki relatíve szerető, normális családban nő fel, ráadásul jómódúban, ahol mindent megkap érzelmileg és anyagilag is támogatják egész jól 15-20-25 éven keresztül. Aztán sikeres is lesz az életben és azt hiszi, hogy ezt mind magának köszönheti, közben pedig ott van mögötte, hogy a szülei 15-25 évig iszonyú sok időt, pénzt, figyelmet rááldoztak. És ezzel tisztában sincs, illetve más embereket lenéz, akik nem lettek sikeresek az életben és azt gondolja, hogy az hogy ők nem lettek sikeresek kizárólag szintén azokon az embereken múlt (nem), ahogy az ő saját maga sikere is csak rajta múlt (nem). El sem gondolkozik azon, hogyha ő is egy rosszabb családba születik, pl. a szülei csórók, vagy az apja alkoholista, vagy nem kap gyerekkorában szeretetet, figyelmet, törődést, akkor belőle sem ilyen ember lett volna. (És akkor olyat nem is mondok, hogy gyerekként molesztálják, vagy még durvább dolgok.) Meg nincs tisztában azzal, hogy a gyerekkor (főleg azok az évek, amikre semennyire vagy alig emlékszünk) mennyire meghatározza a későbbi életünket is. Annyira meglepődöm, hogy sokszor intelligens és okos emberek sincsenek ezekkel tisztában. Miért?