Nem vagyok antiszemita, de a magyarországi zsidók mennyire tekinthetők magyarnak?

Mért ne lennének magyarok? Milyen az, aki magyarul beszél, magyar történelmet és kultúrát tanult és érzi a magáénak, a magyar közéletben vesz részt, ha nem magyar? Származására, esetlegesen hitkövetésére nézve zsidó, a kettő nem zárja ki egymást.

Annyira amennyire a Magyarországi reformátusok

Nemcsak vallás, ez esetben nem léteznének ateista zsidók, hanem nemzetiségi, genetikai, sőt kulturális örökség is, de létezik kettős identitás, ez pont az az eset. Megfér egymás mellett a kétféle öntudat, egyénenként különböző fajsúllyal.

Én zsidó vagyok. Magyar az anyanyelvem és magyar sz a kulturális máz amiben felnőttem. Viszont a holokauszt árnyékol picit a dolgokon. Pusztán azért,hogy kirabolhassák a zsidókat a magyarok 600k zsidót adtak német kézre. Ez picit próbára teszi a magyarsággal való azonosulásom.

A nemzettudat nem feltétlenül egyenlő az állampolgársággal. Ha pl. valaki megkülönbözteti magát, hogy ő ugyan Magyarországon született, de felmenőit tekintve eltérő származású, akkor ilyen alapon nem tekinthető ízig-vérig magyarnak, csak az országban élő egyik etnikumnak.

Attól függ, kit nevezünk magyarnak. Ha csak annyi az elvárás, hogy beszélje a nyelvet és legyen meg az állampolgársága, akkor szinte bárkire rá lehet mondani. Éppen ezért én csak azt minősíteném annak, aki hajlandó sorsközösséget vállalni a magyarsággal és rendelkezik legalább minimális nemzettudattal. Pl. igazságtalannak tartja a trianoni diktátumot és nem akarja, hogy migránsok árasszák el az országot vagy hogy külföldi hatalmak írják a törvényeket. Amúgy ismerek zsidókat elég közelről is, és az a tapasztalat, hogy ők ezt az országot nem a hazájuknak tekintik, csak egy lakóhelynek a sok lehetőség közül. Erre még rátesz egy lapáttal a "kárpótlások" állam általi kifizetése számukra, amit szó nélkül zsebretesznek (sokszor olyan zsidók is, akik még nem is éltek a 2. VH. alatt). Arról nem is beszélve, hogy a többségük cionista, ami pl. politikusok esetében egyenesen nemzetbiztonsági kockázatot jelent, de alacsonyabb szinteken is megkérdőjelezi, hogy nemzetközi konfliktus esetén melyik államot is szolgálnák.

5ös vagyok szerintem bár tudom hogy kiragadott példa de a Trianoni béke gci dolog volt. És nem nem vagyok cionista. Meg kárpótlást sem kérek(azt amúgyis Németországtól kéne elsősorban). Viszont a sorsközösség vállalás egy érdekes dolog. Nekem pl amit említettem+a magyar társadalom állapota (legalább 1957 május 1 óta) nehézzé teszi számomra ennek a vállalását. A magyar társadalom nagyrésze önmagának egy cáratyuskát akar(én meg nem)korrupt(lásd a példám vagy a Kádári kori munkaviszonyokat)

Kroms, írd le nyugodtan, hogy csak a fideszeseket tartod magyarnak.