Mi a legjobb válasz, amikor a kisgyerek lát egy halmozottan sérült másik kisgyereket és megkérdezi, hogy miért ilyen?

Ahogy 1-es is írja, egy gyerek könnyen megérti és elfogadja az egyszerű, de igaz és értelmes választ.

Az a társa sérülten született vagy hogy nem egészséges.

Ilyenkor érdemes valami példát is tenni mellé ami rávezeti, hogy nem az agyával van baja annak aki kerekesszékes, vagy épp fordítva, ha másképpen kell vele viselkedni akkor is ha amúgy egészségesnek, épnek látszik.

Pl. el lehet mondani egy 3 évesnek is, hogy az a másik olyan mint amikor ő megsérült a játszótéren és fájt a lába, ezért vinni kellett. Akkor neki is segítségre volt szüksége, menni nem tudott, de minden mást igen.

A szülő ismeri a gyerekét, neki kell tudnia, hogy milyen módon tud már neki magyarázni. Amit az én gyerekem 2 évesen már megértett azt a későbbi 5 éves ovis társa még akkor sem, neki másképpen kellett elmondani amikor volt egy sérült társuk a csoportban, hogy az mit jelent.

De egy 5-6 éves gyerek már éppen úgy megérti, mint egy kamasz, csak nem lesz benne azonnal ellenérzés, a kamaszokban meg gyakran megjelenik. Én próbáltam azt elmondani a gyerekeimnek hasonló esetben, hogy hozzánk képest szegénynek valami balesete volt vagy valami nem jól működik a testében, de ez csak a teste: Mi szerencsések vagyunk, de baleset minket is érhet sajnos. Nem árt ha azt is tudja a gyerek, hogy ő vagy aki vele él, az is kerülhet hasonló helyzetbe, akkor érthetőbb lesz számára, hogy ez csupán egy olyan nehézség aminek leküzdésében segíteni kell az illetőnek.

"tudod, lehet hogy történt vele egy baleset, és elvesztette szegény kisfiú a kezét /lábát, de lehet hogy betegen született. De ő egy aranyos kisfiu volt, és reméljük ha nagyobb lesz, tudnak neki segíteni a doktor bácsik."

Én ilyesmiket mondtam a lányomnak amikor kicsi volt és kérdezett.

Tárgyilagosan, ahogy egy felnőttnek elmondanád.

A gyerekkori legjobb cimbimnek hiányzik a jobb keze könyéktől lefelé. Mikor először találkoztam vele óvodában, nagyanyámtól kérdeztem, hogy miért ilyen fura a Gyuszika, erre ő annyit mondott, hogy így született, vannak ilyen emberek, meg legalább ő is balkezes, mint én. Én ettől sokkal kedvesebb lettem vele, mert úgy gondoltam, hogy különleges, hogy így született, meg van még egy balkezes a faluban, nem csak én, és mindig segítettem neki bekötni a cipőfűzőt, mert 3 évesen is leesett, hogy egy kézzel nem megy.

Találkoztam más fogyatékossággal is felnőve, szüleim és nagyszüleim mindig példát mutattak, megkérdezték a vak embert, elkísérhetik-e valahová, megkérdezték a tolószékest, segíthetnek-e valamiben, meg az egyik nyaralós szomszédunk kisnövésű volt, így aztán nekem teljesen természetes volt, mire kamasz lettem, hogy vannak más emberek is, mint én, és hogy kiknek miben lehet segíteni, és hogyan kell őket udvariasan megkérdezni, hogy segíthetek-e, mert láttam, hogyan csinálják körülöttem a felnőttek.