A hatalomra vágyó embereket nem nyomasztja az ezzel járó felelősség?

Viccelsz? Semmiféle felelősség érzetük nincs, ahogy gátlásuk, jó érzésük, stb... Sincs. Az ambíció, hatalomvágy felülír mindent.

Neked van lelkiismereted, azért bánt, ha miattad szívnak, a hatalom mániásoknak nincs. Semmiféle emberáldozat nem drága nekik, lásd Putyin és sorolhatnám...

A legtöbb ember még a saját környezetében sem bír vagy akar vezető pozíciót betölteni, de pl. egy ország vezetésére a többség alkalmatlan, míg vannak olyan egyének akik a világot is képesek lennének elvezetni.

De lássuk be, itt még a pénteki kocsmázás se biztos mert 10/5x lemondja valaki.

Volt egy szaktársam. Az egyetemre hülye volt, hogy bekerüljön, pedig hangoztatta, hogy ő a világ közepe, csak azért nem ment főiskolára, mert nem volt kedve (azért csinálta meg a szakirányú érettségiket biztosan, hogy azok éppenhogy csak kettesek legyenek és ne sikerüljön neki a félvételi 😅 na mindegy).

Én hobbimból adódóan mentem OKJ-ra, de érdekes képzés volt abból a szempontból, hogy lehetett pozíciókat betölteni a két éves képzés során.

Értsd: lehettél titkár, szervező, kommunikációs, DÖK elnök stb.

Engem nem vonzott ez az egész, nekem család mellett így is biven elég volt az, hogy be kellett járnom órákra... Végül engem választottak meg kommunikációsnak, pedig nyíltan kifejtettem, hogy ez engem felnőttként már nem izgat, dolgoztam hasonlóban, annyi elég is volt. De oktatásvezető meggyőzött, hogy mást nem talál, betölteni oedig kötelező valakinek. Mondom jó, egye fene, ha muszáj...

Ez a nárcisztikus gyerek pedig kiharcolt magának egy titkári pozíciót, az volt a legmagasabb, amit be lehet tölteni.

Hát szépen visszaélt a hatalmával.

Mindenkit lesz0patott, ahol csak ért, konkrétan az egész évfolyamot befogta személyes csicskájának, mert ő a "titkár", az "oktatásvezető helyettes" szerinte, úgyhogy az van, amit ő mond, aki ellent mondott neki (köztük én is), annak\nekem is kitalált valami elég durva dolgot, aminek legtöbbször az lett a vége, hogy igazgató elé szőnyeg szélére állítottak minket. Miközben semmit nem csináltunk.

Próbáltuk leváltatni, de senki nem merte elfoglalni a titkári beosztást, mert mindenki attól félt, hogy ez a leváltott hatalommániás srác megkeseríti a kollégiumban az életet az új titkárnak, bosszút áll, vagy akár bántani fogja azokat, akik leváltották őt, vagy ahhoz hozzájárultak.

Nem akartam elhinni, hogy egy érettségire épülő OKJ tanfolyamon ilyen megtörténhet. Ott voltam majdnem 30 évesen, és attól kellett tartanom, hogy egy taknyos 18 éves kölyök valahogy kirúgat, vagy tönkreteszi az autóm, mert valami nem tetszik neki. A lelki terrorról ne is beszéljünk, amit az ott leművelt nap, mint nap.

Az oktatásvezető megkért engem néha, hogy legyek jelen oktatói értekezleteken, hiába vagyok diák, mégis idős vagyok ahhoz, hogy átlássam a dolgokat, a csoportban tapasztalatról elsőkézből és objektíven tudok nyilatkozni, és talán én is tudok megoldást javasolni.

Azt mondták legyek én az új titkár, mert idős vagyok, normális értékrendű, tapasztalt, csak nincs vezetői képességem, de majd belejövök. Mondtam, hogy kizárt, én nem tudok és nem is akarok embereket irányítani.

(Írtam már, hogy mindezt család mellett? Úgy éreztem magam, mint valami tinisorozatban, b#szki)

Aztán végül leváltották 1 év diktatúra után, de úgy képzeld el: volt olyan oktató, akit felnyomott a NAV-nál egy piti dolog miatt, és kirúgatta!

(Az oktató az utolsó munkanapján behívott az irodájába és elmesélte mi volt. És utána már tényleg nem jött dolgozni.)

Ennyire durván képes volt bosszút állni! Volt olyan második éven, amikor láttam a gyakorlati foglalkozáson, hogy egy srác bevallotta neki a nagy faggattás után, hogy ő is le akarta őt váltatni. Erre a következő pillanatban már ütötték a vallomást tevő gyereket, oktató meg sehol. Én mentem oda leszedni róla a volt diktátorunkat. Azt mondta, ezt én is, és a családom is megkeserülöm.

Feljelentést akartam tenni, de a bántalmazott srác félt bejönni velem. Egyedül pedig nem tudtam mit tenni.

Az új titkárnak én, a kommunikációs voltam a helyettese és sok feladatát néha együtt csináltuk, segítettem, amiben tudtam.

Az új titkár a megválasztása után nagyon gyakran nem jött oktatásra. Vagy betegségre hivatkozott, holott azelőtt sosem volt beteg, vagy gyorsan kivette utolsó éven a szabadságait.

Mondhatni fél évig mégis én voltam a titkár.

Te, ami lelki és fizikai bántalmazást kaptam én a leváltott kölyöktől... Fejébe vette, hogy én egész végig az ő pozíciójára hajtottam, és hogy az új titkár sem véletlenül nem jár be oktatásra, mert fél tőle.

Oh, mondom, jóistengyerele...

Végül elvégeztük a képzést, ő Pestre került. Már többször láttam a hírekben egyebként ezt a hülyegyereket, hát a pofájából nem sokat sikerült lefaragni. Remelem fent egyszer emberére akad.

Szóval a kérdésedre válaszolva:

Akit ilyen undorító személyiséggel áldott meg a sors, az nem foglalkozik mással. Felfelé nyal, lefelé tapos elven működik.

Nincs lelkiismerete, benne nem szólal meg soha a morális vagy erkölcsi vészcsengő.

Az ilyen ember határozott, magabiztos főnök lesz, de vezetőnek sosem lesz nevezhető.