Utálom az embereket, de néha barátokat akarok?

Talán az a nehéz ebben, hogy nem tudják az emberek ezt megérteni. Nem hiszek a barátokban, se abban hogy bárkit is érdekelnék. Olyan emberre várnék akit nem érdekelne ki vagyok, csak beszélni tudjak vele ha nekem szükséges lenne, mert sokszor hiába adnám önmagam, tudom hogy ez senkit se érdekelne. Semmi értelme másnak ezt megmutatni, mert azonnal kihasználni kezdik a helyzetet, hogy ettől hírtelen közelebb kerülhetünk, ami miatt nekem segíteni kéne nekik. Hogy ők ettől lelki szemetesek lesznek az meglehet. Hogy én ettől nem leszek jobb ember mások szemében az is lehet. Viszont nekem nincs szükségem arra, hogy ettől közelebb legyünk. Ki tudok állni magamért, nem egyszer mondtam, hogy ez így nem lesz jó. Ők viszont továbbfolytatták, ami miatt én elfelejtettem őket. Csak egyszerűen bosszant, hogy körülöttem nincs egy ugyanilyen ember.

Ez pontosan így van. Mi az amit nem értesz?