Szerettek nosztalgiázni milyen volt jókat bulizni a 80 as években?

"Itthon teljesen más volt a híres '80s, mint odakint a tengerentúlon."

Azért a tengeren túlon is voltak olyan finomságok, amiket nosztalgiázáskor nem tesznek a kirakatba.

Az AIDS-hisztéria alatt munkahelyükről kidobott, kilakoltatott, agyonvert, egészségügyi intézmények által magukra hagyott betegek tömegei... Köztük kicsi gyerekek is.

A "Satanic Panic" nevezetű tömeghisztéria áldozatai...

Ronald Reagan "Csillagharcos programja", hajszál híján államcsődöt teremtő intézkedései, költségcsökkentés címszóval közveszélyes pszichiátriai kezeltek szabadon bocsájtása...

A hidegháborús őrült paranoia, fegyverkezési mánia...

A Parental Advisory kereszteshadjárata minden olyan előadó ellen, akik nem azt a cuki, rózsaszín, ál-60-as éveket teremtették újra, amit a kormány igyekezett újraéleszteni...

Durva zavargások a rendszerszintű rasszizmus miatt, főként Los Angelesben...

A remekül megszervezett "mondj nemet a drogokra" kampány...

Richard Ramirez és más sorozatgyilkosok ámokfutása...

Még egy gondolat jutott eszembe a 80-as évek bulijairól, - amikor a fiatalok jelentő hányada egyetemi klubokban múlatta szabadidejét.

Az ilyen koncertekről készültek kalóz felvételek is - kazettás magnóval - és ezek a felvételek volt, hogy évtizedeken keresztül másolva öröklődtek tovább. Akik komoly értéket láttak ezekben a felvételekben, azok egy általuk gondosan őrzött "mester kazettáról" készítettek másolatokat és amellett, hogy üzleteltek is ezekkel a másolatokkal, felhasználták az általuk rendezett bulikon vagy kölcsön adták haveroknak bulira ezeket.

Eléggé komoly tábora volt egy időben az ilyen bulikra járóknak, hagyományuk volt ezeknek az összejöveteleknek. Az ilyen bulikkal már végképp nem tudott érdemit kezdeni az állam, - gyakorlatilag kontrollálhatatlan rendszerben követték egymást a bulik, mert a rendezőik ügyeltek a bulik lehető legjobb fedésére. Aztán ez elérte később azt a szintet is, hogy - Erdős Péter ide, Erdős Péter oda, - házilag kialakított stúdiókban készítettek felvételeket az underground együttesek és korlátozott számban terjesztették is ezeket a házilag készült stúdió felvételeket. Ezzel lényegében ki is vágták az Erdőst, - itt már nem számított az sem, hogy fellépéseknek alapfeltétele volt egy úgy nevezett "ORI vizsga", - amikor profi zenészek előtt kellett számot adniuk a fellépni szándékozó együtteseknek a színpad képességükről. Tojt már erre is mindenki a végén! Az Erdős úr rémuralma alatt létezett egy "rangsorolása" is a kiadott hivatalos úton kiadott hanganyagoknak, - volt "Arany lemez", "Ezüst lemez" (meg hasonlók), de a CD-k és a DVD-k térhódításával egyre alacsonyabb vásárlás lett elég a kategóriák eléréséhez. Szerintem már nem is léteznek ezek a besorolások!

Mindenesetre meg volt ezeknek a házi buliknak is a saját hangulatuk - és ezek is a 80-as évekhez, 90-es évek elejéhez tartoztak. :)