Normális dolog, illetve vannak mások is akik szeretnek egyedül lenni és nincs szükségük társaságra és csak rövid ideig érdekli őket a másik? (lent kifejtve)
Alapjába véve szeretek egyedül lenni.
1-2 óra elteltével mindenki elkezd untatni és már nem is érdekel, hogy mit mond, és nem is figyelek már oda, és nem is emlékszem rá, hogy miről beszéltek.
A munkahelyemen is csak 1 kollégámmal tudok beszélgetni egy van aki érdekel, a többivel csak a minimális szükséges ami nap közben van. De igazából az sem érdekel.
A legtöbb esetben örülök ha végre mindent elintéztem és végre már otthon vagyok.
4 párkapcsolatom volt amik valószínűleg emiatt csoda h 1 évig mindig kihúzták, azt is meguntam egy idő után.
Központban kifejezetten gyűlölök lenni, mint amikor szülinapja van valakinek vagy mint mikor mindenki a friss házasokra figyel.
Hát, mindketten gratuláljatok magatoknak. Van valami gyerekkori traumátok? Kiközösítettek? Vagy miért vagytok ilyen előitéletesek és ellenszenvesek az emberekkel? 🥺
Adok - Kapok ;) Ez érvényes az életben bárhol, jegyezzétek meg.
#1
Ennek semmi köze az önzőséghez. Egyszerűen olyan jellem, aki szeret egyedül lenni. Vagy kötődési problémája van.
Általános iskolai éveim voltak rosszak, de mindenki rögtön azzal jön ugye...hogy a gyerekkorból indulnak ki....valószínűleg alapból ilyen vagyok.
gyerekként a nagy orrom miatt is csúfoltak, és a gyerekek nagyon gonoszak tudnak lenni, apám gyerekkoromban halt meg, és onnantól kezdve én voltam a gyenge láncszem akit csesztetni kell
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!