Miért szólítjátok fel sok esetben az itteni kérdezőket egy kérdésnél, hogy ne általánosítsanak?

"Miért akar minden nő pénzes pasit?"

Nő vagyok és nem érdekel a pasim pénze.

"Miért nézik le az egyetemisták/diplomás emberek azokat, akik nem tanultak tovább?"

Valójában egyetemistaként nem ismerek olyat, aki lenézné őket.

Ezek idegesítőek, hogy a kérdés sem igaz, másrészt ilyet olyan ír, akinek van 1-2 rossz tapasztalata, abból von le következtetést vagy csak valami sztereotípiára szeretné fogni saját sikertelenségét. Azzal, hogy megcáfoljuk az igazságát, adhatunk reményt, hogy nem rossz a helyzet, van esélye szegényként is becsajozni, illetve rámutatunk arra, hogy lehet, hogy máshol érdemes keresni a hibát.

Mert

1. Az általánosítás ebben az esetben egy valótlan állítást jelent, az pedig, nyíltan téve, sosem igazolható

2. Az ilyen állítás sokszor uszító egyes csoportok ellen, ami szintén felvet morális aggályokat

3. A kérdező egy problémával szembesül, amelynek megoldását rendszerint gátolja, de legalábbis nehezíti az általánosításhoz való ragaszkodás, ezért mindenképp indokolt azt feloldani

Hú, kérdező, már akkor baj, ha valaki kifejti a véleményét, ami nem egyezik kérsezőjével?

Na, de várjál: Te most kontrollálni akarod a 2. válaszolót azzal, hogy megcáfolod?

"Hogy meg akarod mondani más mit lásson, mert te még nem tapasztaltad, és az nincs így."

. Nem tudom, tanultál-e formális logikát: egy univerzális kijelentés cáfolásához elég egyetlen ellenpélda.

Az, hogy a nők mind pénzéhesek, akkor lesz igaz, ha minden nő pénzéhes, és akkor lesz hamis, ha van legalább egy nem pénzéhes nő. Tök irreleváns, ki hány pénzéhes nővel találkozott már.