Hány éves korodban, és hogyan kezdted el érezni, hogy "nekiálltál öregedni"?
Nemrég múltam 31, és olykor azért már eszembe jut, hogy; hű, ennél már csak lejjebb lesz?
A saját példámból kiindulva, egyelőre nem érzek semmi effélét, sőt. Több energiám van, sokkal jobban bírom a munkát, mint tíz éve - a hálószobában sem tapasztalok egyelőre semmi változást, még talán jobban is kívánom a szexet. A bulik, éjszakázás sem jelent gondot, az italt is sokkal jobban bírom, mint a 20-as éveim elején. Semmiféle mozgásszervi, vagy egyéb egészségügyi gond egyelőre. Valahogy, nagy átlagban jobban élvezem, és tudom élvezni az életet most.
Esetleg annyi, hogy talán alapjáraton fáradtabbnak érzem magam minden nap - viszont alszok mint a tej, amikor akarok, és jól - és ebből kevesebb is elég.
Ti milyen változásokat tapasztaltatok a kor előrehaladtával? Milyen egyéb "tünetek" jöttek elő nálatok 30-40 között, 40-50 között, stb.? Meddig élvezhető az élet, optimális esetben, ha teszünk is érte?
Persze, mindenkinél mások az egyéni körülmények, de én most rátok vagyok kíváncsi, a ti tapasztalataitokra, tanácsaitokra.
Huszon egynéhány éves voltam amikor a lépcsőházban egy kamasz csókolommal köszönt. Na, az ijesztő volt.
Sokáig fiatalabbnak tartottak a koromnál, és kisgyerekes szülőként úgy is éreztem magam, sajnos ez gyorsan elrepült. De mindig meglepő amikor belenézek a tükörbe mert nem érzem olyan öregnek magam mint ahány éves vagyok.
Amikor aztán 45 felett jóval a boltokban elkezdtek néni-nek szólítani, meg a 30-hoz közelítő fiatalabbak "tessék jönni..." módon beszélni velem, az ébresztett rá, hogy mennyire telik az idő.
Most 52 vagyok és nagyon jó érzés amikor egy huszonéves letegez, vagy amikor totál ledöbbent egy diákom nemrég azon, hogy már hány éves vagyok, mert nem gondolta volna. Most már nem érzem magam öregnek - már az vagyok, és így már nem zavar. :)
Szerintem ez fölösleges pszicholigizálás. Manapság azt szokás hinni, hogy a ropogós fiatalság a minden, és annak múltával az ember "öreg". De ez nics így, több okból sem. Egyrészt soha ennyire kripli nem volt még az ifjú generáció: mindenféle allergia, lelki instabilitás, kisebb mentális zavarok, és az ebből adódó addikciók, önsértés stb. Én kb. százhúsz kora huszonévest tanítok, és jó, ha a harmaduk egészséges.
Másrészt hibázik, aki túl sokat lamentál a saját életkorán. Egy normális ember is megérzi a korát olykor, de nem az az élet fő témája, hogy hány évesek vagyunk, hanem hogy mit kezdünk az életünkkel. Aki nem nő fel ehhez, az eleve vesztes.
#8
Na te vagy az a tipikus Z generációs életképtelen gyerek, akit fentebb az egyik válaszoló leírt😀Ez az eredménye annak, ha úgy nő fel egy generáció, hogy nincsenek rendesen megnevelve, mindent megkapnak, el vannak kényeztetve, mindenki mindenre megsértődhet és mozgalmat indíthat belőle. Depressziós, minden kis szaron problémázós, életképtelen fiatalok lettek kinevelve. Mondom ezt 26 évesen, én szerencsére még pont kilógok ebből a generációból, de valami siralmas…
18 évesen azon panaszkodni, hogy öregnek érzed magad, hát nálad aztán van baj a toronyban. Még jóformán el se kezdődött az életed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!