Miért olyanok az emberek, hogy ha sokszor segítek nekik, azt alapnak veszik, de ha meg egyszer nemet mondok, vérig sértődnek és én leszek a nagy genyó?

Mert az emberek szeretik kihasználni azt, aki hagyja magát.

Te általában hagyod és ehhez szoktattad őket. A bevezetéstő függ minden.

Aki kihúzza magát minden szívesség alól, attól nem várnak el semmit, mégis vannak körülötte emberek. Valószínűleg értékesebbek, mint akiket te ismersz, hiszen az ő körei nem kihasználásra gyúrnak.

Itt az ideje megtanulni nemet mondani és új ismeretségeket kötni!

A saját bőrömön tapasztaltakat írtam le, én is olyan voltam mint te. Volt is belőle gondom, nem is kevés!

Az elsőnek tökéletesen igaza van. Benned semmi mást nem látnak, mint az embert, akit ki lehet használni. Ez nem az ő hibájuk, hanem a tied, te alakítottad ki magadról ezt a képet. Jellemzően azok csúsznak bele ilyen helyzetekbe, akiknek nincs semmi önbizalmuk, és azt gondolják, csak akkor lesznek szerethetők, ha mindenkinek azonnal ugranak. A többiek ezt valamennyire értékelik is, de amikor ebbe belefáradsz vagy ráunsz, nem azt kapják tőled, amit megszoktak, és ezzel nem tudnak mit kezdeni. Hagytad magad kihasználni, hogy szeressenek, ez működött is, de ennek az az ára, hogy ha már nem hagyod magad, nem szeretnek tovább.

Nehéz lesz ezen a hozzáálláson változtatnod, de hosszú távon megéri. Ha kezdetektől nem ahhoz szoktatod a körülötted élőket, hogy téged azonnal lehet ugrasztani, akkor nem is fogják elvárni, és másért fognak kedvelni.

Én is ilyen vagyok/voltam. És én is mindig magamat ostobázom, ha így sikerül.

De milyen kiábrándító már, hogy a társadalmi berendezkedésünk miatt a "kihasználók" a normálisak és mi csinálunk valamit "rosszul".

# "én kb sosem kérek meg senkit semmire"

Én is ez vagyok :D

Kevés olyan eset van, amikor én kérek meg valakit, hívok fel valakit, hogy menjünk valahova, vagy kéne ez vagy az. Csak azokat/azoktól kérek ilyesmit, akiket kedvelek. Nem érdekbarátot nehéz találni