Lehet igazság abban, amit a boldogságról, és boldogtalanságról gondolok?
Szerintem minden ember ugyan akkora tálat kap főzőcskézni úgymond. Ezt úgy értem, hogy egy milliárdos, és egy hajléktalan is ugyan azokból az agyi impulzusokból gazdálkodik. Ha a boldogságot nem a karrierben, az irigyek számában, vagyonban, vagy emberi kapcsolatokban mérem, kizárólag endorfinban (boldogsághormonban) mérjük, abból korlátozott mennyiség van mindenki agyában, és ha elfogy, akkor annak megvan a maga negatív következménye. Akkor jön az "ellenhatás" effektus, a lecsökkent endorfin, mint mikor drogból józanodik az ember, elvonási tünetek, depresszió, gyakorlatilag a boldogság "másnapossága" elkerülhetetlen. Életkörülményektől függetlenül mindenki ugyan azt éli meg, talán egy üzletember ugyan annyira örül egymillió dollár nyereségnek, mint egy vacogó hajléktalan a nap legelső sugarának egy Blaha Lujza téri padon feküdve. Egy gazdag ember lehet, hogy elmehet nyaralni mindenfelé, de ezektől egy idő után kiég, ha a vagyonát sötét utakon szerezte, akkor meg már eleve halott a lelke. Halott lélekkel meg nem lehet már élvezni az életet úgy istenigazából. Egy nagy családos ember, tele gyerekekkel, azt érzi, hogy teljes az élete, mert szeretet veszi körül. Még neki is ott a sötét oldal az agyában: például az aggodalom a gyerekek jövőéért, a féltés, hazajönnek e este nyolcra? És persze a mókuskerék, amibe be vannak kényszerülve. Gondoskodni a gyerekekről minden áron. Tehát egy nagy család örök endorfinforrás az egyik oldalról, de örök béklyó és féltés a másik oldalról. Minden éremnek, minden életnek két oldala van. Vannak teljesen indokolatlan érzelmek is, amik a mérleg kiegyenesítését szolgálják. Magamon megtapasztaltam, hogy ha nagyon feszült, stresszes napom volt, utána esténként jön az "indokolatlan boldogság", és nagyon jó álmaim vannak, nagyon jól alszom. Máskor meg, ha van egy eszméletlenül jó baráti összejövetel, ahol jól érzem magam (tényleg jól, nem csak eljátszom), utána brutál kaotikus, nyomasztó esti álmaim vannak. Mintha tényleg mindennek lenne hatása, és ellenhatása. Nem az a fajta ember vagyok, aki vakon hisz valamiben, és kitart amellett, hanem örökké kételkedek a saját igazságaimban, de ebben egyelőre biztos vagyok: teljesen mindegy, hogyan forog az ember élete, a boldog és boldogtalan ciklusok, a félelem, az öröm, a gyász, az extázis, az elveszettség, és az "isten vagyok" érzés , a "mindenki utál" és a "jó ember vagyok" önkép váltogatják egymást.
Ha valaki mindezt elolvasta, egyrészt köszi, respect, másrészt, mi a véleménye róla? Más is így látja a dolgokat?
válasza:Részben van igazság. Egyenlően indulunk születéskor. De én úgy gondolom, hogy a boldogság forrása az, ha az embernek vannak érzelmi tartalékai is és jó állapotú mentálisan. A mai tarsadalom maximum 15%-a mondhatja ez el magáról. Ezt pedig hozzuk magunkkal, neveltetésből, kitaposott ösvényekkel. Az életkörülmények számítanak.
Indokolatlan érzelmek nincsenek. Nem kategorizált érzelmek vannak, vagy amikor kevered az érzéseket a szükségletekkel. Amikor azt mondod valakinek dühösen, hogy nem figyelsz rám, akkor nem haragszol a másikra, hanem van egy figyelemre vágyás. Csak nem tudod kezelni, mert nincs önreflexió.
válasza: válasza:Nagyon gáz, hogy csak élményeket osztok meg, mégis 0%-ra vagyok lepontozva. Ez is bizonyítja, mennyire fáj egyeseknek az igazság... Nem baj, akkor mostantól nem fogom magam vissza.
"Az agyadat stimulálod, ergo, kiszórod belőle a boldogságot, amit utána mindenképp vissza kell valamilyen negatív valutába fizetnek: elfásultság, életunalom, depresszió, kiégés, stressz." - Tényleg azt gondolod, hogy egy átlagos milliárdosnak ilyen gondjai vannak? Pénzzel szinte minden problémát nagyon hamar meg lehet oldani, a felsoroltakat meg pláne. Ezt mindenki jól tudja, különben senki nem akarna pénzhez jutni.
"Nem véletlenül lesz rákos, drogos, meg öngyilkos rengeteg milliárdos." - Nagyon kevés ilyenről hallani, és azoknak is egy részéről már kiderült, hogy gyilkosságról volt szó. Egyébként a logikád szerint az összes milliárdos törvényszerűen depressziós, kiégett, stb. kéne legyen csak azért, mert gazdag, de a valóságban ez egy elenyésző kisebbség közöttük. Ezt az is bizonyítja, hogy évről évre nő a milliárdosok száma (pedig elvileg mind öngyilkos hajlamú).
Ezek amúgy tipikusan olyan érvek, amiket csóró emberek szoktak maguknak bemesélni, hogy jobban érezzék magukat, miközben a gazdagabbak kényelmes, boldog életére csorgatják a nyálukat. Nem, nem jobb egy szakadt panelban élni, mint egy luxusvillában. Nem, nem jobb zörgő, csattogó, 20 éves tragaccsal menni, mint egy vadiúj Tesla-val. Nem, nem jobb egy dagadt, ronda barátnő, mint egy szupermodell. Ha valaki esetleg megint tagadni szeretné a nyilvánvalót...
És mielőtt valaki megvádol azzal, hogy elfogult vagyok, elárulom, hogy én is a csórók közé tartozom. Csak annyi a különbség, hogy én nem áltatom magam azzal, hogy nem lenne ezerszer jobb az életem, ha ebből kitörhetnék.
4-es, nekem pont úgy tűnik, hogy te vagy itt az, aki foggal-körömmel meg akarod győzni az embereket, hogy a milliárdosok márpedig boldogok, és kiforgatod a szavaimat. SEHOL nem írtam, hogy a csóró boldogabb, mint a milliárdos. Épp ellenkezőleg, én amellett álltam ki, hogy minden ember ugyan olyan boldog vagyontól és életkörülményektől függetlenül. Pontosabban, ugyan úgy ott van rá a lehetősége hogy boldog legyen. Ja, és nem én pontoztalak le. Én, mint a kérdés feltevője, senkit nem pontozok le, aki veszi a fáradságot, hogy válaszoljon a kérdésemre, mégis úgymond nekem estél, mintha nagy mellénnyel beléd kötöttem volna, pedig csak leírtam az őszinte véleményemet, a nézőpontomat erről.
Ráadásul, még ha milliárdos lennél, valamilyen szempontból még jogos is lehetne amit írsz, mert tapasztalatból beszélnél, és tudnád, milyen milliárdosnak lenni. De így, hogy magadat is a "csórók" közé soroltad, végül is arra enged következtetni, hogy fogalmad sincs, milyen lehet milliárdosnak lenni, maximum elképzeled, és emiatt túldimenzionálsz olyan dolgokat, amik veled nem történtek meg. Mivel sosem volt sok pénzed, azt hiszed, hogy az garantálná életed végéig a boldogságot. Ezek szerint nem sok álmod valósult még meg az életben, mert ha lenne megvalósult álmod, akkor tudnád, hogy minden csoda három napig tart. De úgy látom, fel sem akarod fogni azt, amit leírok. Ha történtek már veled csodák, és megélted, hogy a csodák elkopjanak, akkor tisztán fogod látni a milliárdos élet szakaszait is: Bármennyi kocsid legyen, bármennyi házad, nyaralód, járműved, kalandod, akárhány ételt, italt kipróbálj az életben, előbb-utóbb meg fogod unni, mert az agy egy ponton túl már nem képes több endorfint termelni. És ha egyszer megunod, onnan nincs már feljebb. Ha a csúcson levésbe fásulsz bele, az mindennél rosszabb. Mert csórón még lehetnek álmai az embernek, de mikor minden álmodat már megélted, és nincs előtted semmi amit hajszolhatnál, akkor vagy a drogok jönnek, vagy a totális elfásultság. A milliárdoson múlik, mennyire habzsolja az életet, és mennyire osztja be úgymond az élményeit egész életében. Lehet, hogy sokan összekeverik a boldogságot a "megélt élmények számával", de ha csak megéled az élményt, és már nem termel számodra endorfint, akkor végtérre is mi értelme? Hogy elmondhasd magadról?
Nekem konkrétan VAN milliárdos ismerősöm. Ráadásul nem régen szakadt rá a nagy vagyon. 20 éve gazdálkodik nagy tételben, eleinte csak milliomos volt, de minden bevételét befektette, és most robbant igazán nagyot a biznisze. Nálunk voltak vendégségbe, 4 napig, ezalatt egyetlen egyszer sem láttam mosolyogni az embert. Teljesen unott arccal mesélte, hogy itt meg ott voltak nyaralni, ilyen meg olyan kocsiknak volt tesztvezetésén, stb, stb, de mindezt teljesen kiürülve mesélte. Nem láttam a szemében a tüzet, amit egy egyszeri ember belegondolna a milliárdosba. De ő már azon a szinten van, hogy az élmények vele csak úgy megtörténnek, örömet már nem nagyon okoznak neki. Gyakorlatilag csak él, nyaral, utazgat pókerarccal a világban. És azt mondod, alig halnak meg különféle betegségekben, vagy lesznek öngyilkosok a milliárdosok, meg a sztárok? Csak a 27 évesen meghalt sztároknak külön klubja van, olyan sok van belőlük. Ha rákeresel neten, rájössz, hogy RENGETEG öngyilkos szár, színész, zenész, üzletember volt a világban, akiknek pénzük mint a homok, de a boldogság az életükből mégis elfogyott. Vagy akik betegségben halnak meg, mint például Steve Jobs. Azt hinné az ember, hogy egy milliárdosnak olyan orvosi háttér áll rendelkezésére, hogy szinte képtelenség hogy meghaljanak. És mégis van rá példa, nem is kevés.
Egyébként emberfüggő, ki miben találja meg a boldogságot. Ha boldogtalan az ember, csak és kizárólag saját magát okolhatja érte. Mert egy indiai nincstelen remete is lehet boldog, sőt, ők a legboldogabbak közvélemény kutatások szerint. Mert minden, de minden FEJBEN dől el. Csak a tudat számít. Ha te a tudatodat rá tudod venni, hogy legyen boldog egy szál virág láttán, akkor győztél. Ha nem tudod rávenni, akkor vesztettél. Ilyen az élet.
válasza:"nekem pont úgy tűnik, hogy te vagy itt az, aki foggal-körömmel meg akarod győzni az embereket, hogy a milliárdosok márpedig boldogok, és kiforgatod a szavaimat." - Azt nem mondtam, hogy kivétel nélkül mind boldogok - ha már a szavak kiforgatásáról van szó... Csak azt, hogy nekik lehetőségük van megoldani bármilyen problémájukat, míg a csóróknak nincs.
"SEHOL nem írtam, hogy a csóró boldogabb, mint a milliárdos." - Utaltál rá azokkal, amiket leírtál, legalábbis többször ez jött le belőle.
"Ráadásul, még ha milliárdos lennél, valamilyen szempontból még jogos is lehetne amit írsz, mert tapasztalatból beszélnél, és tudnád, milyen milliárdosnak lenni." - Ahogy azt már említettem, milliárdosoktól tudom, amiket először írtam - ezért is tartottam felháborítónak, hogy csak lepontozást kaptam rá. Egyébként saját tapasztalatom is van bőven, még ha csak a másik oldalról is. Mert rengeteget szenvedek napi szinten azért, mert csóró vagyok. Ha most hirtelen milliárdossá (vagy akár csak száz-milliomossá) válnék, egyszerűen annyit javulnának az életkörülményeim, hogy azt szavakkal nem lehet kifejezni. Azt állítani, hogy ezek után nem lennék tartósan (sokkal) boldogabb, csak azt jelenti, hogy te még soha nem szenvedtél igazán pénzhiány miatt. De ha csak általánosságban nézzük, akkor is egyszerűen önámítás lenne azt állítani, hogy egy heti min. 40 órát lehúzó, átlagfizetésből élő adósrabszolgának ugyanolyan lehetősége van boldognak lenni, mint egy olyannak, aki minden nap azt csinál, amihez éppen kedve van. Ha nem így lenne, senki nem várná a nyugdíjba vonulást és mindenki a halála napjáig vidáman, önként bejárna dolgozni. És nyilván van olyan is, aki imádja a melóját és szívesen tenné ezt, de ez megint csak az elenyésző kisebbség.
"Ha rákeresel neten, rájössz, hogy RENGETEG öngyilkos szár, színész, zenész, üzletember volt a világban, akiknek pénzük mint a homok, de a boldogság az életükből mégis elfogyott." - Hogy mi a "rengeteg", az ugye elég képlékeny... A kérdés inkább az lenne, hogy arányaiban mennyi az öngyilkos a csórók és a gazdagok között. Így látatlanba meg merném tippelni, hogy a csórók között nagyságrendekkel nagyobb. Én legalábbis soha nem hallottam még olyat, hogy valaki öngyilkos lett volna, mert hirtelen vagyonhoz jutott vagy kapott egy ingatlant, olyanból viszont rengeteget, aki öngyilkos lett, miután elvesztette a vagyonát vagy az otthonát. Na, nekik mondhattad volna, hogy nem kell pénz a boldogsághoz, miután hajléktalan lett a családjuk és nem tudtak enni adni a gyerekeiknek...
"Mert egy indiai nincstelen remete is lehet boldog, sőt, ők a legboldogabbak közvélemény kutatások szerint." - Persze, bárki mondhat bármit arról, hogy éppen hogy érzi magát, aztán vagy igaz, vagy nem. Állásinterjún is mindenki azt hazudja, hogy a legfőbb vágya az, hogy az adott cégnél dolgozhasson, miközben a valóságban bármi mást szívesebben csinálna. A probléma csak az, hogy míg a milliárdosból bármikor lehet önkéntesen (nincstelen vagy sem) remete, egy nincstelen remetéből nagyon nehezen lehet bármi más, vagyis hajlamosabb lesz kibékülni a sorsával. Ez innentől kezdve viszont rengeteg kérdést felvet, pl. hogy egy magányos ember mennyire tud ténylegesen boldog lenni, ha pedig egyszer társra vágyna, milyen lehetőségei lennének - amikre a válasz meg ugye nemtől függően is változik...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!