Sok pszichológus végzettségű ember teljesen olyan mint bárki más, ha a magánéletéről van szó?

Na, igen, bölcs 8. válaszoló: mivel tudja, hogy te tudod róla, hogy szakmájává tette a hallgató fülét, nem csak az etikai kódex miatt tarthat tőled távolságot, hanem azért is, mert felmerülhet benne az, hogy tán csak azért akarsz vele barátkozni, hogy ingyen tanácsokat kapj, pedig a pszichológus nem is adhat tanácsot, ugye.

Így tényleg jobban érthető, ha tán szándékosan tartja távol magát tőled.

Pszichológus ugyan úgy egy ember mint bárki más. Arról nem beszélve hogy 3. Félnek mindig könnyebb tanácsot adni mint magadnak megtartani azokat vagy barátaidnak tanácsot adni, mert ott nem vagy pártatlan.

Barátságok meg elhidegülnek és új barátságok születnek, ez ilyen. Nem az ő feladata az, hogy a te magányosságodat enyhítse, hanem a tiéd.

Ha a munkájára hivatkozva követeled, hogy foglalkozzon veled, egész nyugodtan fizetheted neki a 12 000 ftos órabért.

Más szakmában dolgozom, de ha valaki ilyen pökhendi manipulatív kis gecı lenne, simán kiszámláznám neki egy délutánra a 60 000 forintot szaktanácsadás címszó alatt, aztán mehet a büdös picsába. Volt már szar interjúm is, ahol fölöslegesen megvárattak, ott is ezt tettem. Perre vitték, megnyertem. Sok sikert.

Azt írod, 2015 óta kb 10 üzenetet beszéltetek. Csak lásd be, hogy ez nem barátság. Az, hogy pszichológus, teljesen mindegy. Ezt lehet, még ismeretségnek sem nevezném. Szerintem ott a gond, hogy te barátságként tekintesz erre a dologra. Pedig nem az. Lehet, ő már elfelejtett téged, vagy legalábbis nem gondolt rád sokat, nem jutottál eszébe. Így érthető, ha fura neki, hogy csak úgy elhívod valahova, amikor 2-3 évig nem beszéltetek. Azt meg honnan tudná, hogy magányos vagy? Pszichológus, úgyhogy majd kitalálja valahonnan? Ez nem így működik.

Szerintem annyi a probléma, hogy te barátként tekintesz valakire, aki rád maximum ismerősként. Azért nem beszél/találkozik veled, mert szinte idegen vagy neki, aki néhány évente elhívja valahová. Lásd be, ez fura.